Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

neve is, vele együtt említett fiának, Bulcsu-nak (Bulchu) társaságában.10

Ecsedy Ildikó műve mutat rá arra is: az 1211 -es tihanyi összeírás Gamas faluban a Dobról való szolgákat ekként sorolja fel:

„Hii sunt de alia generacione vdvornicorum, filius Bolsou, Nicola cum filiis suis Tubus, Dolus, Thimotheo.”" Ezek közt a személynevek közt a Dalos, Dobos foglalkozásneveket ismeri fel: a dobbal kísért dalolás emlékét fedezi fel e nevekben. (Bolsou pedig alighanem az én Ipolyságról idézett 1255. évi Bulchumnak névrokona.)

Ez a felismerés pompásan egészíti ki Pais Dezsőnek egyik- néhai Bartal György nyomán kidolgozott - nagy jelentőségű művelődéstörténeti felfedezését. Bartal György és Pais Dezső a Pozsony megyei Tgr/V-Karcsa (később jVjöw-Karcsa) 1253-ban említett kondicionáriusainak, Fintornak, Fényesnek, Tokának, Csipernek és jokulátortársaiknak személynevét foglalkozásukból eredő ragadványnévnek ismerte el. Csiper és társai, mint az „alkalmazott művelődéstörténet” tanúsága is elárulja, csoportosan élő zenészek voltak.12

Pár felsorolt adatunk hézagos. Hézagos még akkor is, ha ide kapcsolhatjuk a mi előbbi felsorolásunkban említett, Zala megyei Igric^jn élt Fintur-nvik - István atyjának - nevét (1271).- Lehet, hogy az ugyanott (Zala m., Igrici) említett Sutk, Vethvklev, Chyntolon (1271-1273) feloldása is témánkhoz kapcsolódik. Látni való: az Árpád-kor régebbi századaiban az igri- ceknek - tehát a népi zenészeknek - rendje még a királyi udvar- nokoknak, kondicionáriusoknak, szolgáltatónépeknek egyik rétege volt.

Felmerül a kutatóban: mi a magyarázata annak, hogy noha a régi Magyarország mappáján tucatjával jelennek meg a zené-