Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
hundér Pferden... Jeglicher Haufen hielte vier Trometer... ”84 azt mutatja: Mátyás seregének egy-egy lovas gás^lóalja 4)0 huszárból állt, a vezetéklovakat is számítva jjo lóval. Egy-egy zászlóaljra 4 trombitás esett. Vagyis minden egyes századnak egy trombitása volt! A fenti — mind hadtörténeti, mind zenetörténeti szempontból - értékes feljegyzést kiegészítik az érseki bandériumok trombitásaira vonatkozó adataink is. Az egri püspöki lovaskürtösök - csakúgy, mint a Képes Krónika királyi kürtösei s a XV. századi Bécsi Udvari Kártyasor magyar lovastrombitása kürtjeiken, a trombiták szárán - különböző színű és ábrázolatú - zászlókat viselnek. Nyáry Albert, a kódexek első ismertetője úgy véli: e zászlókat kopjáikon viselték. Ez tévedés. A kardos, lóháton ülő trombitás vagy dobos zászlóskopját nem viselt. Nem is viselhetett! Hiszen két keze még a lószerszám, a szárak, a zeneszerszám (s az azzal váltott kézifegyver, jobbára szablya) kezeléséhez, forgatásához is épp hogy elég volt! Nézzük csak meg a régi lovaskürtös- és lovasdobos-ábrázolásainkat! Már Nyáry Albert megállapította: a lovas csapatokat trombitások szerint osztották be kisebb csapatokba, s a trombitások különböző színű zászlókat viseltek.8’ Eszerint a lovas-trombitás - aki nemes XVI. századi tábori sípos. Petrus Berlelisus fametszete, 1589. Szemenyei Tivadar felv. 266
