Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

A kín, hogy sorsom így bánt el velem,

Akár a menny mélysége, végtelen.

S a hat elem, a Mindenség-csoda Választ jajomra nem küldhet soha.

Két tovatűnő évszázad - s a hunok 400-410 körül már Pannóniában vannak: a Kínai Nagy Faltól a római Limesig lovagolnak. Ettől kezdve az V. század végéig ama hun dobok és hun kürtök már Dunánknak, az Iszternek partján «vallanak.

Muzsika Attila udvarában

Priszkosz mint diplomata, a bizánci császári udvarnak megbízásából, az Úr s az Üdv 448. esztendejében keresi fel Attila hun király udvarát."

Útleírásából, követjelentéséből pár töredéket idézek:

„.. . amint Attelász e faluhoz ért, leányok jöttének elibé. Egymás mögött, sorokban lépdeltek. Fehér patyolatfátyol fedte fejüket. Fátylaik olyan hosszan terültek el, úgy lengték körül őket, hogy hét vagy még annál több leány is ellépkedhetett alattuk. A fátylakat két felől egy-egy sor asszony tartotta, és sok ilyen fátylat tartó asszonysor volt. A leányok pedig szkíta dalokat zengedezve lépegettek.

Amint aztán Attelász Onégéziosz lakának közelébe ért, Oné- géziosz felesége - számos szolgáló leányával, kik közül egyesek ételeket, mások borokat hoztak (mi is a szkítáknál a legnagyobb megtiszteltetés) - elébe jőve üdvözli őt és kéré:

— Vegyen az ételekből, miket néki kedveskedésből hozott.

És ő, kedves embere feleségének kedvéért, lóháton evék, mi26