Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
gyei régészeti topográfia az eltűnt Kisbogdány nevű helységgel azonosítja. A XV. századra mind Kis-, mind Nagybogdány a nagybirtokos Essegvári családnak kezére került. Ez egyik oka lehet annak, hogy az itt ősbirtokos királyi kürtös (későbbi névvel: Trombitás) családok részben kiszorultak innen.4 A Szamota István-Zolnai Gyula összeállította Oklevélszótár (288) a Nemzeti Múzeum levéltárára való utalással (közelebbi hivatkozás nélkül) egy 1272-1325. évekből való oklevélszöveg töredékét közli: „.. . quasdam terras nostras Erdeubirind voca- tam et aliam terram Goydusbogdan vocatam ac terciam terram ducalium nuncupatum Bogdan...” A Gajdosbogdánnyal ezúttal együtt említett Erdeubirind (Er- dőberény) nevű Veszprém megyei helységről idézett topográfiánk nem emlékezik meg. Hacsak az Ajka táján 1199-ben említett Berend (121 i-ben Bélén) nevű településsel nem egyazon helység az!’ Ennek újabb kori neve: Tósokberénd. Mielőtt tovább tallóznánk okleveleinket, érdemes percre meg- állanunk a XIII. század óta említett Gajdoshogdánynak nevénél! (Bártfai Szabó László, szerencsétlen módon, Gajdosbogdányt Sajtosbogdányként interpretálta.)6 A gajdolás ma pejoratív értelmű; sok, feles, locsogó, ostoba beszédet jelent. A XIV. század végén azonban a gajd még a sípnak volt a szinonimája, vagyis a tibia magyar megfelelője.7 A XIII-XIV. századi Gajdosbogdány tehát: Siposbogdány ! S ezek után lássuk az innét eredő zenészcsaládok történetének tanulságát! 13 5 i-ben Cserkúti8 Beke, Lőrente9 fia, valamint János és Miklós testvérek, Tamásnak fiai - egyrészről, másrészről Syke, Miklós, László és István, valamennyien királyi trombitások - Trumbatores Domini Regis -, megjelennek 236
