Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Tábori, hadizenészeinknek, katona-muzsikusainknak elődeit a honfoglalás kori kürtösök, dobosok, majd pedig az Árpád-kori királyi szolgálónépek igricfalvainak lakói között találjuk.

Ezek a kondicionáriusok, az igricek, mint láttuk, csoportokban, „bokrokban” éltek. Helyzetük mind földrajzilag, mind időben is meghatározott: helyhez kötötten, zenészfalvakban éltek, és apáról fiúra szálló csoportos foglalkozásként - szinte iparként - űzték a muzsikálás mesterségét.

Szerepüket egyoldalúság lenne csupán a szórakoztatásra korlátozni. Részt vettek ők egyházi szertartásokon is. Hadra kelés idején pedig mint tábori zenészek kísérték a sereget.

Árpád-kori regöseinkkel, igriceinkkel kapcsolatban történetirodalmunknak az a közképzete: ezek a külön falvakba telepített muzsikusok - csakúgy, mint a többi királyi kondicionárius, ács, kovács, takács, szakács, halász, vadász, madarász - valahogyan a vándorló udvartartásnak zenei szolgálónépe volt. Ám - mi tagadás - nagyon valószínűtlen dolog az, hogy - mondjuk, Zala megyében vagy Liptó megyében - azért éljen csupán egy-egy igricfalu: ha netán egy esztendőben egyszer, szentidőben éppen arra vonul, vadászik, vagy ott száll meg a király, hát legyen,

Királyi trombitások és hadizenészek

*33