Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Dll MINORES - „A KISEBB ISTENEK’

A zenetörténetnek - Budán is felfénylő - üstökösei mellett akadtak szerényebb, kisebb hírű udvari zenészeink is. Meglehet, hogy voltak közöttük szerzők is. A betű azonban inkább csak hangjuknak, hangszerüknek emlékét őrizte meg.

Mindjárt itt kell megemlékeznünk II. Ulászló király orgonistájáról, Grympek mesterről. Mivel nevének ezt az írásmódját II. Ulászló öccsének, Jagelló Zsigmond hercegnek budai számadásai őrizték meg, s azok lengyel-latin vegyes nyelvűek, valószínűbb, hogy e lengyeles leíratú név a Grinpeck, Grünbeck — német - vezetéknevet őrzi. Már Fógel József — a Jagellók mo- nográfusa-felvetette Grimpeck mesternek s a Hofhaimer ausztriai zenei köréhez tartozott Grünpeck József császári káplán és humanista, egyben orvos személyének kapcsolatát. (Szigeti Kilián - érzésünk szerint helyesen - azonosítja a Hofhaimer köréhez tartozó muzsikust a budai orgonistával.)"0 Grympek mester egyik tanítványáról - akit Johann Krauss, a bécsi humanista író Brassóban hallott muzsikálni - Krauss elismeréssel emlékezik meg. Eszerint Grympek nemcsak a budai királyi kápolna orgonistája volt. Tanított is. A mester erőssége — nemhiába volt Hofhaimer-tanítvány - az orgona volt. Azonban más hangszeren is játszott, csakúgy, mint minden muzsikus kortársa. Jagelló Zsigmondnak, a király öccsének budai szállásán Grympek egy ízben virginálison, más alkalommal hárfán muzsikált.

Grympekkel egy időben működött a budai udvarban mint jeles énekes a máramarosi, huszti királyvadász családból eredő, nagy hírre emelkedett Márton mester. 1510-ben mint cantor et musicus regis Hungarie szerepel. A budai Szent Zsigmond tár-