Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
1516-tól fogva az Estei család ferrarai udvarában élt. így került 1518-i 5 zó körül - Estei Hyppolit, ekkor már egri püspök révén — Magyarországra. Valószínű, hogy mint II. Lajos király „musi- cus regis”-e, csak 15 26-ban, a mohácsi csatavesztés, a király halála után költözött Velencébe. Itt azután, mint Andrea Gritti dózsénak - a mi Grittink atyjának - pártfogolja a Szent Márk- székesegyháznak karmestere lett. (Velencei fizetése előbb évi hetven, később évi kétszáz dukát volt.) Alakját máig megbecsüli a zenetörténet: Willaert teremtette meg Velencében az ún. németalföldi stílust, iskolát.106 Estei Hippolit bíborost - akit tizenöt évig titkára s udvari költőjeként Ariosto szolgált - történetírásunk inkább a műbarátok, mint a művészek közé számítja. Azonban ha nem uralkodóherceg fiának születik, muzsikusnak is elment volna. Úgy írják: pompás költő, jó lant- és hegedűjátékos volt maga is.107 Ide, a Buda eleste (1541) előtt működött nagy művészekhez kell számítanunk Brassó szülöttét, Valentinus Greifet is. Nevét a „nomina iocosa” divatja idején változtatta a magyar hangzatú Bakfark Bálintra. (1507-1575) A XVI. századnak ez a nagystílű, Európa-szerte megfordult lantművésze és zeneszerzője pályáját Szapolyai János - akkor még erdélyi vajda - udvarában kezdte meg. Budáról - csakúgy, mint Heinricus Finck - Krakkóba, Jagelló Zsigmond lengyel király udvarába került. Lengyel urától nemességet s ingatlan ajándékot is kapott. Vándorló kedve mégis végigsodorta Európán. Az 15 50-es években visszatért Erdélybe, a zenekedvelő János Zsigmond fejedelem udvarába. (Tőle Alsógáld, Alsó-Fehér megyei falut kapta adományba.) János Zsigmond halála után - alighanem az ott diákoskodó Báthoriak meghívására vagy azok egyik kísérőjeként - Itáliába ment. Utoljára Bolognában, az ott 221
