Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Említettem már, a király káplánjai magyarok voltak, mindössze egy cseh káplán akadt közöttük. Szó esik egy Jakab nevezetű lengyel énekeskáplánról is. Név szerint ismerjük Benedek énekeskáplánt, Tamás, János és Jakab nevezetű társaival együtt.

Az 1494/95. évi számadások szerint a királyi éneklőkanonokok több ízben is pénzt kapnak az ünnepi és vasárnapi miséken való éneklésükért. Alattuk állnak a káplánok, a szukcentorok, az énekesfiúk (pueri cantores). Ezeknek az énekesfiúknak - a szopránoknak - négy lehetett a létszáma: ennyi példányban vették meg számukra a Sándor mester írta könyvet. Használtak énekeskönyveket is. A budai várban egy ízben egy Pál nevű scriptor írt-a királynak egy graduálét. A számadás megemlékezik egy pécsi, Orgonás Jánosnak mondott kanonokról, a diákok közül a budai, pesti, a visegrádi iskola és a pécsi nagyobb iskola énekes diákjairól.

Az énekeskar tagjainak - így az énekeskanonokoknak - reverendáiról az udvar gondoskodik: egy ízben az énekeskanonokok egy forintot kapnak, hogy ruháikat a szabótól elhozhassák.9'

A lassú elszegényedés ellenére is ezt a korszakot - Budán vagyunk 1490-től 15 26-ig — a kor legnagyobb nemzetközi muzsikusainak magyarországi munkássága jellemzi.92

1493-ban Melchior Russ, Svájc kantonjainak Budán élő követe panaszolja, hogy amíg a király síposait, trombitásait, színjátszóit, énekeseit, lantosait csak ki-kifizetgeti, ő maga képtelen megkapni azt a húsz aranyat, amellyel a király néki adósa.95 íróink e Russ által emlegetett budai szegénység további jelét látták abban is, hogy 1494-ben II. Ulászló királynak tizenkét budai trombitása és hat síposa (tehát tizennyolc főből áll ekkor az udvar világi zenekara!) újévi jutalmát nem január i-én, hanem csak 14-én kapta meg.94 A még régebbi honi irodalom pedig

216