Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Schayder Pétert, a - királynéi hitbérhez tartozó — felső-magyarországi bányavárosok kamaragrófját: az esztergomi érseknek járó pizétumból®7 sürgősen utaljon ki pénzt „Bartholomaeus cantor részére”. A királyné ugyanis hátralékban maradt az énekes fizetésével.88 Valószínű, hogy e Bertalan ugyanaz a személy,, akit az ekkori esztergomi érseki számadáskönyvek „Bartolomjo cantor” néven említenek.

Beatrix özvegy királynénak zenekedveléséből eredő költekezését az 1490-es években egy Udis álnéven író személy a nyitrai püspökhöz írt levelében kifejtette. Korholása a közvélemény rosszallását fejezte ki.*9 Ugyanazt, amit később — amikor Bonfinit költi át magyarra - Heltai Gáspár ismételgetett.

Beatrix királynénak ezek a nagy összegű ráfordításai azonban hamarosan elapadtak. A budai muzsikusok — mint Molinet megírta - hamarosan Miksa császár békésebb udvarában kerestek s találtak otthont. Nem csoda ez! Miksa valóságos zenerajongó volt. Ő maga is muzsikált, sőt egyes hangszereket az ő segítségével ekkor találtak fel. Más hangszereket meg 6 maga tökéletesített.90 így azután, ha Miksa császárnak pompás - fametszetekkel illusztrált - önéletrajzában, a Weisskunigban meg az 1515. évi királytalálkozóját megörökítő Triumphban lapozgatunk, egyikmásik zenészalakja felől biztosak lehetünk: valaha a budai udvarban muzsikált.

Nem sokkal utóbb azonban - mint kialvás előtt a nagyobbat lobbanó gyertya - még egyszer feltündökölt Buda s az udvar zenei élete.

213