Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
egyik óbudai malmot - a kolostori kompilációk s a költészet mondaalakítása nyomán - Krimhilda fürdőjének nevezik.'5 * Árpád-kori, gyakorta vándorló udvartartásunknak írott zenei vonatkozásai eléggé keveset mondanak. (Pusztán a királyi káplánoknak névsoraival nem sokra jutunk.) István ifjabb királynak egy 122 tételből álló számadástöredékét a töredék datálására irányuló munkámban 1264-re kelteztem. E számadásnak 97. tétele így szólt: egy luccai selymet másfél márkáért (ti. vettem) a királyné-asszony jokulátorának, a király úr parancsára („unum cindatum de Luk pro marca et dimidia ioculatori domine regine, quem R[ex] iussit”). A toscanai Lucca drága cindátumnak nevezett selymeit - a királyné jokulátorán kívül-kizárólag a királyi házi káplánoknak adományozta István ifjabb király. (Ugyané számadás 68. tétele szerint.) E szerint Kun Erzsébet királyné jokulátora inkább nyugat- vagv dél-európai trubadúr lehetett, mintsem népi igric vagy királyi „combibator”! Mindenesetre: ugyanolyan anyagú díszruhát, livrét viselt, mint a királyi káplánok.'4 Ennek az István ifjabb királynak alakjához fűződő jokulátor- emléknek ismeretében nagyon megörültem, amikor a Zólyom megyei Osztroluczky családnak - korábban sosem publikált - egyik középkori oklevelére akadtam. Ebből kiderül, hogy 1280-ban Kun László királyunk udvari hisztrióját, Zymant, a Zólyom vármegyei Ostroluka falu birtokával jutalmazta meg. Az ifjú király kedvelt hisztrióját azonban Tamás váci püspök hamarosan kivetette jószágából, s abba csak a püspök holta után, 1286-ban helyezte vissza Zymant királyi gazdája.” Sajnos a jokulátorral nagyjából egyenértékű hisztrió megjelölésből nem 177
