Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

nis. . . ”)'68 1480-ban a pécsi Domonkos-rendi zeneiskola növendéke volt Lőrinc fráter. Művészetét olyan fokra emelte, hogy hat évvel később, 1486-ban már országszerte ismert orgonakéssftő és orgonajavító volt. Mint ilyen fogadta el 1486-ban a bizonyára jól jövedelmező orgonista állást a Margitszigeten.'6?

Lőrinc testvér margitszigeti orgonista tisztét rövid ideig töltötte be. Pár hónap múlva már Tamás fráter, a pesti Szent Antal koncent orgonistája jár át a szigetre, mert az apácák nem élhetnek s nem énekelhetnek muzsikaszó nélkül.'70

1503-ban újból csak Pécsről kerül a Margitszigetre a fiatal fráter Ferenc orgonista. O öt esztendőn át töltötte be ezt a tisztet. Ráskai Lea és Sövényházi Márta idején már fráter Angelus kísérte orgonán az istentiszteleteket. Angelus 1508-ban került a pécsi iskolába, majd innen ment át a szigeti dominikánák orgonapadjára. Utána Hoss^úhá^i János fráter mint sekrestyés és orgonista lépett a szigeti apácák szolgálatába. Munkáját 1510-ben kezdte meg, s éveken át folytatta. O az utolsó szigeti orgonista, akiről a mohácsi vész előtti időkből tudunk.'71

A távoli Beregszász Szent Szaniszló tiszteletére emelt Domonkos-rendi templomának a XV. század második felében már szintén volt orgonája. 1480-ban Székesfehérvári Tamás Domonkosrendi barát jegyzi fel: a beregszászi perjel, Szász Lőrinc (Laurentius Sasso) könyvmásoláson és betűfestésen kívül az orgonajátékban is járatos volt. Lőrinc már 1478-ban engedélyt nyert a Domonkos-rend főnökétől arra, hogy az ország bármely kolostorában letelepedhet, és művészetéért fizetséget fogadhat el.'7'

Esztergomban - ahol az 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv még semmilyen orgonát nem említ (de a káptalan egyik kanonokát Orgonás Lőrincnek hívják) — a XV. század végére már több orgona is volt. 1489-ben a Szent Adalbert-főszékesegy54