Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
ló, nagy gazdagodására - hódítja el az orgonák megjelenése, az orgonával kísért énekes muzsika. Uj zeneszerszámnak, hangszernek bevezetését - itt nem a feltalálásról van szó - mindig az arra való zenei igény mozdítja elő. Az új hangszer viszont átalakító erővel hat vissza magára az egész zenei életre. A „Kassai-kódex” és a római Santa Sabina domonkos kolostor emlékei RÉGI ORGONÁINKRÓL Amennyiben hitelesnek fogadhatók el azok a források, amelyeket Fehér Mátyás, illetve Kassai Walter Anna nemrégiben publikált, középkori muzsikánknak első orgonás emlékei nem annyira Fehérvár, Óbuda és Esztergom felé, mint inkább Pécs irányába mutatnak.14' Az ún. Kassai-kódexben146 esik szó a pécsi domonkosok kolostorának zenei iskolájáról. („.. .et fráter Symon scolam artis musice dirigens. .és Simon testvér az iskola zenei vezetője. . .]) Ez a feljegyzés iz88-ból való. A kódex szerint a Pécsett zenét tanult Domonkos-rendi fráterek kísérték orgonával azt az éneket, amelyet 1303-ban a domini- kánák budai Nyulak szigeti kolostorában, a Fra Gentile bíboros tiszteletére tartott mise során adtak elő („. . .missa celebrata presenti legati...” [a legátus jelenvoltában tartott mise...]). A Domonkos-kódex úgy mondja: „fráter Albinus magister organo- ruw" (Albinus orgonamester) volt az, akit ezúttal a szigeti kolostorba küldöttek („... missi sunt fráter Albinus magister organo- rum ad solemnitatem Legati apostoliéi Sedis in conventu domi- narum in Insula existentium. ..” [küldöttek Albinus ének- vagy 146
