Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

zsoltárokat. Ezek az énekesek Esztergomban az érsek udvarmesterétől egy márkát kaptak.

És azon a héten, amíg az Úrkoporsó ravatalon állt, az érseki menzán kosztolhattak.

A nagyhét első három napján ugyancsak a szukkusztosz szerezte be azokat a „dobogóhoz való—deszkákat és botokat”, amelyeket a diákok a „Traditor” kezdetű antifóna éneklésekor húsvéti misztériumjátékukhoz használtak.

Adataink azt mutatják: a káptalani iskolák énekes diákjai az egyházi szervezeteknek, a káptalannak s az aulának szinte minden ágazatával összekapcsolódtak. Ügyeikkel, munkájukkal töb- bé-kevésbé három kanonok, a lektor, a kántor s a kusztosz is foglalatoskodott.4'

Az egyes adatokból - kivált a későbbi időszakokban - az világlik ki: a polifónia s az orgona elterjedésekor már egyre inkább úgy alakul a helyzet, hogy nem a káptalan jelöli ki egyik-másik tagját a zenei ügyekkel való foglalatosságra. Hanem: a káptalan ad kanonoki prebendát szakembereknek, tanult muzsikusoknak.

Ilyen orgonistából lett kanonok 1397-ben Esztergomban Or- gonás Lőrinc. Győrött pedig utóbb - mint majd az orgonistáknál látjuk-több instrumentális muzsikust dotálnak kanonoki stallu- mokkal. Ugyanakkor a középkor végére egyre inkább terjed az a gyakorlat is, hogy a király, az esztergomi érsek, de a váradi s az egri püspök is rendre-másra alkalrriaz világi papokat vagy akár teljesen világi embereket zenei oktatóul. De ennek története már kívül esik e fejezetnek témakörén.

104