Esztergomi Egyesületek alapszabályai, 21 db aprónyomtatvány (1837-1917)
Az esztergomi Paulai Sz.-Vincze-Egylet alapszabályai
5 Az egylet tagja elmegy a szegényhez annak lakására, kezében az anyagi segély utalványával, lelkében a hit világával, szivében a szeretet tüzé- vel s kiismerve embertársának testi, esetleg az ennél sokszor még nagyobb lelki ínségét, mindkettőn segíteni törekszik: az anyagi sególylyel megnyitja magának az utat a szegény leikéhez, a hit szavával és erejével szól hozzá, türelemmel hallgatja őt szomorú sorsa felől, vigasztalja, bátorítja és erősiti őt, bizalmat, reményt, türelmet öntve beléje ; buzdítja, serkenti őt keresztény kötelességeinek gyakorlására és igy, sokszor a testi ínség nyomora által elbuktatott, gyakran a kétségbeesés és bűn örvényében vergődő halhatatlan lelket fölemeli, megtisztítja és újra emberré, a Teremtő által oly nagy méltósággal fölékesitett emberré teszi őt ! Ez az igazi felebaráti szeretet, mely a kereszténység tüzétől gyulád föl, — ama tüztől, melyet az Ur Jézus Krisztus hozott a földre! Ez ama szeretet, mely az égi Mester példája után ragad, a ki hasonlóképen cselekedett mikor a szeretet által indíttatva e földre, az emberi nyomorúság és lelki- inség e roskadozó gunyhójába jött; a ki „körüljárt jót cselekedvén,“ az irgalmasság jó cselekedeteit : betegeket gyógyítva és a lelkeknek hitet és reményt, békét és üdvöt adva! így cselekedett a mi városunk földjén e városnak legdicsőbb lakója, sz. István király is, ki lejövén királyi lakából nem átallott betérni alattvalója szegény házába, segítve őt alamizsnával, erősitve őt, keresztény voltában ! Mit von ez le sz. István erkölcsi nagyságából ? !