100 éve született Dr. Bohár László - Kolos Füzetek 10. (2015)

nosztika, majd külön subdisciplina lett a gyermekradiológia és az intervenciós radiológia.

Nem hiányoznak a betegek? Az a fajta orvos-beteg kapcsolat, amit édesapád is átélt?

Úgy érzem, Hogy az ember alaptermészete főbb vonalaiban nem változik. Kezdő koromban az első munkahelyemen még sugárterápia is működött, ezen a területen is tevékenykedtem néhány hónapon át. A sokszor igen súlyos betegekkel való rendszeres találkozás, sorsuk nem mindig gyógyulással járó alakulása bizony eléggé megviselt. Ez megerősített abban, hogy alkatom, az átlagosnál talán erősebb empátiás képességem miatt számomra elegendő az a „lazább” kapcsolat, amely a képi diagnosztika művelése során alakul ki az orvos és a beteg között. Ez persze nem jelenti azt, hogy szükség esetén (a diagnosztikus munka találati pontosságának erősítése érdekében) nem beszélgetek el a beteggel és nem végzek el bizonyos fizikális vizsgálatokat is, pl. mammográfia, ultrahangdiagnosztika vagy traumás betegek esetén.

Ma már számos olyan képi diagnosztikai módszer van (CT, MR), ahol az orvos sokszor nem is látja a vizsgált beteget. Az egyre általánosabbá váló teleradiográfia (távleletezés) tovább növeli az beteg és a diagnoszta közötti fizikai távolságot.

Külső szemlélő számára valóban úgy tűnhet, hogy a telemedicina korában, amikor távdiagnózisok születnek, az orvos szerepét látszólag számítógépek veszik át a diagnosztikában és a terápiás ajánlásokban is. Hováfejlődik az orvoslás?

Erről nekem ambivalens érzéseim vannak. Az Orvostovábbképző Intézetben, ahol közel 30 évig dolgoztam, napi munkakapcsolat volt a klinikus és a diagnosztikus szakmák képviselői között. Sokat tanulhattunk és tanultunk egymástól. Ami napjainkban igazán hiányzik nekem, a kezelőorvosokkal, a vizsgálatokat indikáló kollegákkal való közvetlen kapcsolat (persze tisztelet a kivételeknek). Ami viszont a technikai fejlődés következményeit firtató kérdésedre vonatkozik, arra egy (nem tőlem származó), de a lényeget pontosan leíró mondattal tudok válaszolni. Az ultrahangvizsgálat során a diagnosztikus értékű képeket a berendezés vizsgálófeje hozza létre, a diagnózishoz mégis minden esetben szükséges egy másik fej, az orvos feje is! A gépek soha nem fogják helyettesíteni a vizsgáló, gondolkodó orvos fejét! Mindig lesznek olyan „esetek”, kórképek, amin a vizsgálónak el kell gondolkodnia, mérlegelnie kell a felvételek nyújtotta információk között, természetesen figyelemmel a betegség tüneteire, a laboratóriumi és

16