Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Társtudományok

Omnis creatura significans már váci püspökként vesz részt a szertartáson, s akit kivételes műveltsége és sokrétű ügyessége miatt tett meg írószerve vezetőjének Szapolyai.10 Giovio azonban téved, hiszen Brodarics nem János, hanem Ferdinánd püspöki rangú kancellárja volt, s ilyen minőségében vett részt a mohácsi ütközetben is. A két humanista Brodarics 1523-1525 közötti római követsége alatt kötött barátságot, s Brodaricsnak nem sokkal hazájába való visszaérkezése után, 1526. ja­nuár 10-én levelet ír Giovio Rómából, amelyben ba­rátja figyelmébe ajánlja a Thurzó Szaniszló olmützi püspök birtokára római útjáról visszatérő sziléziai származású Georgius Logus Silesius költőt. Veran- csics Antal Brodarics halála után a szerémi, majd 1532-től (esetleg 1534-től) pécsi és 1537-től váci püs­pököt mint Giovio barátját (amicus tuus; Brodarici tűi) említi Gioviohoz írt leveleiben.11 Brodaricsnak a mohácsi vészről először Krakkóban megjelent latin nyelvű munkáját12 Giovio felhasználta történeti mun­káiban (Commentario,'3 Históriáé),^ akárcsak Bro­darics pápához küldött jelentését.^ Giovio nemcsak János király hívével, Brodariccsal állt kapcsolatban, hanem a 2007-ben a Magyar Nem­zeti Múzeum gyűjteményébe került eredeti Szapolyai- levél tanúsága szerint magával a magyar királlyal is.16 Az 1533. december 10-én Budán kelt, s János király aláírásával is ellátott latin nyelvű levélben1? Szapo­lyai megköszöni Giovionak hozzá küldött levelét, hi­szen egy olyan férfitól érkezett, aki nemcsak hogy tu­dós, hanem fejedelmek, főemberek, sőt maga a pápa is, kegyükbe fogadták és elismerik nagyságát, ráadásul Giovio levele tele van az iránta, a király iránti ragasz­kodással és tisztelettel (affectus et observancie). János király szeretné meggyőzni arról a címzettet, hogy bár ő nem a számos nemzet irodalmában olyannyira di­csőített Itáliában született, mégis igen nagyra becsüli az olyan emberek barátságát, mint Jovius, akiről egyébként nemcsak hívétől, a szerémi [püspökitől szerzett tudomást, hanem hírneve egyébként is eljutott hozzá (qualem te esse constans fama ad nos defert, non sirmiensis tantum nostri testimonium). A „sze­rémi” természetesen Brodaricsra vonatkozik, hiszen a János pártjára átállt egykori kancellár ezt a címet még Ferdinánd királytól kapta, éppen azért, hogy 1526. március 21-én elfoglalhassa a kancellárságot, amely csak főpapot illethetett,18 pécsi, később váci püspök­nek majd János király fogja kinevezni. Érdekes, hogy Brodaricsot még mindig szerémi püspökként apaszt- rofálja, ami talán azt igazolja, hogy 1532-ben mégsem nyerte el a pécsi püspöki stallumot, csak később. Sza­polyai levele végén megjegyzi, hogy élvezte Giovionak mind könnyed, mind komolyabb szavait, s kéri, hogy továbbra is ápolja barátságukat, majd felajánlja, hogy szívesen és bőkezűen kész minden kitüntetést, királyi kegyet megadni a tudósnak, bármire is lenne szüksége. Giovio a híres irodalmárokról és irodalompártolók­ról szóló 1577-ben Bázelben megjelent művében Ge­orgius Logus után, akit egykor Rómából Brodarics fi­gyelmébe ajánlott, Nádasdy Ferencről emlékezik meg, majd a magyar főpap-írókat felsorolva, Janus Panno­nius mellett a mohácsi csatában odaveszett Móré Fü- löp esztergomi érsek (helyesen: pécsi püspök!) nevét említi, s így tér át a nem sokkal korábban meghalt régi magyar barátaira, Brodarics István váci, Frange- pán Ferenc egri és Statileo János gyulafehérvári (er­délyi) püspökre, akik nemcsak kegyességükkel és mély lelkiségükkel szereztek nevet szerte Európában kö­vetségeik során, hanem kiváló latinságukkal is.'9 Meglepő egybeesés, hogy ugyanazon a napon, ami­kor Szapolyai János király Budán írnokával Giovionak írat Itáliába, egy másik levél is elkészül, ugyancsak Budán, mégpedig Brodarics István szerémi püspöknél, aki magának a pápának ir Szapolyai János kiközösí­tésének ügyében. VII. Kelemen (1523-1534) ugyanis, I. Ferdinánd ösztönzésére, Szapolyainak a törökkel kötött szövetsége miatt 1529. december 21-én excom- municálta János királyt anélkül, hogy meghallgatta volna.20 János király, úgy tűnik, reprezentációjában szívesen használta az ősi Szapolyai-farkast címeréül,21 első „Madonnás” aranyain, 1537-1538-ban a Madonna lába alatti köriratba a farkas-címert rakatta,22 sőt ágyúján is a növekvő farkas jelenik meg 1547-ben,23 s fia, János Zsigmond egylapú (táborinak is nevezett) talléijára 1652-ben és 1656-ban a tárcsapajzsba he­lyezett hármashalomból növekvő jobbra néző farkast verette, felette apja névbetűivel: I(oannes) E(lectus) R(ex) V(ngariae).24 A Szapolyaiak farkassal és egy­szarvúval négyeit címerpajzsával ellentétben az egy­szerű növekvő farkas személyes jelvényként, imp- resaként is felfogható, igaz, a Szapolyai család ősi cí­merállata heraldikai lény, hiszen növekvő, vagyis há­romnegyedes alakban jelenik meg, míg az impresák mindenütt teljes alakot, ráadásul egy szoptatásra kész nőstényfarkast mutatnak, sőt Giovionál még fut is Szapolyai farkasa. A mottó és a nőstényfarkas mellett az impresa szerves része a farkas fölött lebegő korona, hiszen Szapolyai azon európai uralkodók közé tarto­zott, akiknek királysága, s még inkább koronázása kö­rül számos akadály, homály, sőt háborúság merült fel, Szapolyai ugyanis sokkal többet tett királlyá választá­sáért, mint azok, akik beleszülettek az uralkodásba, még ha a trón öröklése a nagy dinasztiák és a töröktől kevéssé fenyegetett államok esetében is szinte mindig kérdéses volt. Szapolyai farkasa azonban egy tévedés miatt az emb- lematikai irodalomban néha I. Hunyadi (Corvin) Má­tyás impresájaként tűnik fel,25 így közli az egyik leg­népszerűbb emblémáskönyv, Sambucus Emblemata c. műve is, igaz, Zsámboky, a nagyszombati származású és a bécsi udvarban működő humanista tudós az insc- riptióban feltünteti, hogy Mátyás jelképét, emblémá­ját János király szimbólumával egészítette ki (Mat- hiae Coruini Symbolum, Symbolo loan. Regis auc- tum), ennek ellenére a zsúfolt kompozícióban a gyűrűs holló csak mellékes alak, a hangsúly az anyafarkason és (János király) jelmondatán van, amelynek szimbo­likáját a vers szerzője teljesen Mátyás attitűdjére al­370

Next

/
Thumbnails
Contents