Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Fehér Ildikó Néhány Assisiből származó falkép a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében A budapesti Szépművészeti Múzeum itáliai freskó- gyűjteménye gazdagságában más európai gyűjteményekkel összehasonlítva az elsők között szerepel. Éppen ezért meglepő, hogy az esetenként több darabból álló festménysorozatokkal a szakirodalom az utóbbi évekig szinte egyáltalán nem foglalkozott. Mellőzöttségükhöz a néha igen töredékes állapotukon kívül az is hozzájárulhatott, hogy a legtöbb darab felületét borító szennyeződés eltávolítására és a képek restaurálására csak az utóbbi évtizedekben került sor. A falképgyűjtemény nagy része nem a középkori és a reneszánsz Itália vezető mestereinek munkái, ami Pulszky Károly vásárlási koncepcióját tükrözi, ugyanis számára ekkor nem az egyes művek kiemelkedő minősége volt a legfontosabb szempont.1 A gyűjtemény kutatását alapvetően megnehezíti, hogy az 1894-95-ös években Olaszországból ládákban Budapestre küldött freskók származására, eredeti épületükre vonatkozó adatok csak ritkán maradtak fenn. A legtöbb esetben mindössze a vételár, a vásárlás idejének és a műkereskedő nevének megemlítésével kerültek be ezek a művek a múzeum leltárkönyveibe, sajnos az eredetükre való utalás nélkül. Az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően — elsősorban levéltári dokumentumok, publikálatlan Pulszky-iratok adatainak felhasználásával — Umbria több városában is sikerült megtalálni azt a templomot, homlokzatot, terméskőből épített falat, amelyről egykor leválasztották a Budapestre került műveket.2 Ez a fajta művészettörténeti kutatás a kezdetét jelentheti annak a folyamatnak, amely során esetleg idővel közelebb juthatunk egy-egy több négyzetméteres falkép eredeti funkciójának megértéséhez, elképzeléseink lehetnek megfestésének körülményeiről, esetleg ikonográfiái kontextusáról. Nyilvánvaló, hogy a vásárolt freskók eredete Pulszky számára sem volt mellékes. Amennyiben a műkereskedő erre vonatkozóan valamiféle információval rendelkezett, azt feljegyezte valamilyen módon: például a miniszterhez írt leveleiben a falképek felsorolása mellett több esetben is megjelölte azok származási helyét vagy egyszerűen rávéste ceruzával a templom nevét a képek vakkereteire. Ily módon számunkra forrásértékű dokumentum az az 1893-ban Csáky Albinhoz, az akkori Közoktatásügyi és Vallási miniszterhez írt levele, amelyből kiderül, hogy a múzeum gyűjteményében lévő, töredékes Kereszt- refeszítés (1. kép) jelenet és a tondóban ábrázolt Áldó Krisztus freskókat egykor az Assisiben lévő Szent Katalin kórház homlokzatáról választották le.3 „Mindkét falkép Assisiben a Szt. Katalinhoz címzett kórháznak homlokzatát díszítette, amely az utóbbi időkben kijavíttatván a falfestéseknek egy nagy része áldozatul esett, illetőleg a fal lebontása előtt levágattak és vászonra átvittek. Áruk: 400 lira.”4 Az ármegjelölés mellett a levél margóján rövid átváltást találunk: a vételár 180 forintnak felel meg. Pulszky a hivatalos miniszteri engedély érkezése előtt két hónappal, 1893. november 20-án már megvásárolta a freskókat Mariano Rocchi műkereskedőtől, majd Budapestre szállíttatta azokat.5 A freskókat Peregriny János 1914-ben írt, a Szépművészeti Múzeum festményeit tartalmazó leltárában megadott adatok alapján tudjuk egyértelműen azonosítani a múzeum gyűjteményében ma is megtalálható művekkel.6 A tondóban megfestett, könyvet tartó figura ikonográfiái azonosítását Peregriny „Krisztus képe”-re módosította, ehhez külön lábjegyzetet is írt: „E mű az 1894 aug. 19-i jegyzőkönyvben előforduló ,Apostolfej” helyett fogadtatott el.”7 Sajnos azonban Peregriny már nem említi meg sem a freskók származási helyét, sem a két darab összetartozását, így ezek az adatok kimaradtak a múzeum itáliai freskóival foglalkozó későbbi katalógusokból is. Pigler Andor sem ismerte már a freskók eredetét, sem összetartozásukat.8 A freskótöredékek a vásárlás után bekerültek a múzeum raktáraiba, és 1980-ig elkerülték az itáliai művészettel foglalkozó kutatók figyelmét. Ebben az évben jelent meg az umbriai művészet két szakértőjének, Filippo Todininek és Bruno Zanardinak a munkája, a Pinacoteca Comunale di Assisi katalógusa, amelyben a Keresztrefeszítés freskót stílusa alapján az assisi festészet egy külföldre került emlékeként sorol1. kép. Keresztrefeszítés. Freskó. Budapest, Szépművészeti Múzeum. Ltsz.: 1067.190x90 cm. 1340-es évek. Fotó: Józsa Dénes 95
