Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára karéj os féllevelek kísérik, és a szögleteket kitöltő levelek hétkaréjosak. A vállpárkány profilja is azonos a déli kapuéval, de a nyaktag dísztelen.4 Mindezek a motívumok a landstrassi kapukon is visszaköszönnek. A nyugati kapu bal oldali fejezetzónáján a karéjcsoportokra szakadó akantuszlevél-szár- mazékok jelennek meg mind a falsarkokon, mind a fejezeteken (6. kép). A karéjcsoportokat fúrólyukak és az alattuk elhelyezkedő ívháromszöges mélyedések választják el. Ez utóbbi Jánoshidán is megfigyelhető, a fúrólyukak azonban eldolgozottak, mivel a karéjcsoportok lazábban kapcsolódnak és köztük szélesebb felületek maradnak. A krajnai templom levelei között nincs átkötés, önállóan kezeltek és egyúttal merevebbek is. A nyugati kapu jobb oldali fejezetzónáján és bal oldali szemöldökgyámján, illetve a déli kapu bal oldali fejezetzónáján a karéjos, álló levelek mutatkoznak (6- 8. kép), önállóan is, de a jánoshidaiaknál összetettebb, alább még elemzendő kompozíciók részeként is. Különbség, hogy a landstrassi oszlopfők kehelype- remmel ellátott kehelyfejezetek, míg a jánoshidaiak nem. Jánoshidán a kapukon kivül a templombelső fejezetei is figyelmet érdemelnek. A kápolnák hajóba nyíló árkádjainak és diadalíveinek lefaragott fejezetein néhol még tanulmányozható a díszítés alsó zónájának maradéka, ahol laposan faragott, álló karéjos levelek töredékeit figyelhetjük meg.5 A belső tér egyetlen megmaradt (kétzónás, bimbós leveles) oszlopfőjén,6 a déli mellékszentélyben, félhengertagos fedőlemez szerepel, akárcsak a landstrassi kapuk vállpárkányán, és ugyanitt, a fennmaradt északi diadalívfejezeten (9. kép). A rokonság a portálok felépítésében olyan szoros, hogy a három fennmaradt kaput egyetlen épületen látva sem csodálkozhatnánk. Sőt inkább fordítva, a fennálló a szituáció okoz meglepetést: hogyan kerültek 9. kép. A landstrassi plébániatemplom diadalívének északi fejezete, Rostás Tibor fotója, 2004. 10. kép. Az ácsai volt premontrei prépostsági templom déli kapujának bal oldali fejezetzónája, Rostás Tibor fotója, 2008. az egyik épületre a másik kapui? És vajon melyik másolta melyiket? Az arányok és a méretrend összevetésével sajnos nem foglalkozhattam, de a fentiek ismeretében nehezen képzelhető el az ilyen összefüggések hiánya. Nyilvánvaló, hogy a bejáratok egy közös tervre vezethetők vissza, a tervvariációk megrendelői igény szerint álltak bővített vagy redukált változatban rendelkezésre. A szobrászi díszítésben feltűnő kvalitáskülönbségek nem mutatkoznak, úgy tűnik azonban, hogy az azonos motívumkincs különböző kőfaragók keze alatt formálódott. A hatás irányának kérdését szerintünk az dönti el, hogy a landstrassi kapuk és a templom faragványai egyedül állnak környezetükben, míg Jánoshida egy jelentős magyarországi emlékanyagot magában foglaló koragótikus stíluskörbe tartozik. Ezért feltételezzük, hogy a landstrassi kapuk tervei éppúgy, mint kőfaragói Magyarországról érkezhettek a krajnai őrgrófságba. Jól ismert tény, hogy Jánoshida összefügg az ócsai, egykor szintén premontrei templommal. így nem meglepő, hogy landstrassi formákat Ócsán is megfigyelhetünk. Az ócsai mellékhajók oldalkapuinak felépítése rokonítható a jánoshidai-landstrassi portálarchitektúrával, a részletek azonban valamelyest különböznek: a fejezet- és lábazatzóna kifordul a falsíkra és ott frízszerűen folytatódik, az egyetlen eredeti bél- letív (a déli kapu belső bélletíve) hengeres.7 Úgy látszik tehát, hogy a távoli krajnai plébániatemplom és Jánoshida kapuit szorosabb kötelékek kapcsolják össze, mint a két szomszédos premontrei prépostság bejáratait. Ugyanakkor a szemöldökgerenda pozíciója Ócsán a jánoshidainak megfelelő, míg a lábazatok plintho- szainak lépcsős elrendezése és az alsó tóruszok helyzete Landstrasst idézi. Ugyanezt a lazább, de egyértelmű kötődést mutatja a fejezetplasztika is: az ócsai déli portál fejezetein (10. kép) felismerhető mind a karéjcsoportokra bomló levél a mögüle kihajtó hosszúkás, bimbós levéllel, mind a szögleteket kitöltő álló, karéjos levél, sőt ívháromszögek és fúrólyukak is szerepelnek időnként a megfelelő helyeken.8 A motívumok egy harmadik, a jánoshidaitól és a landsrassitól is különböző kőfaragói stílusban jelennek meg. Végül a 67
