Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára századi ládika21 típusában és méretében ugyan nem, de a festett díszítésekben szintén közel áll. Az előol- dalon a zár két oldalán lévő medaillonban arabeszk, kétoldalt madarak, közöttük páva és búbos banka. A glasgowi múzeumban lévő késő XII. századi festett elefántcsont doboz22 kifestése a méretbeli különbségekből adódó eltérésektől eltekintve szintén közel áll. Tetején a veretek között lévő öt medaillonban oroszlán, két páva és két gazella, közöttük madarak növényi díszben, a sarkokon szív alakú palmetta. Az előoldalon a zár két oldalán medaillon arabeszk díszítménnyel. A hátoldalon a középen lévő medaillonban oroszlán kétoldalt egy-egy madár kitárt szárnyakkal hátulnézetből bravúros könnyed rajzzal. Már a néhány említett példa alapján szinte teljes biztonsággal rekonstruálható az esztergomi doboz egykori díszítése. A tetején lévő me- daillonokban arabeszk, közöttük madarak és esetleg növények, a sarkokban szív alakú palmetták lehettek. Az előoldalon a zár két oldalán szintén arabeszk, a két rövidebb oldalon medaillonban oldalnézetben ábrázolt négylábú állat, feltehetően oroszlán, kísérő díszre a kis méret miatt aligha gondolhatunk. A hátoldal közepén lévő medaillonban a legyező alakú forma pávaként értelmezhető, két oldalt egy-egy oldalnézetben ábrázolt madárral. A kisebb méretű dobozokat az esztergomihoz hasonlóan készítették, vagyis a vékony elefántcsont lapokat élberagasztás után elefántcsontból készült hengeres csapokkal összefogatták. Ez az eljárás látható többek között a firenzei Museo Nazionale del Bargello gazdagon faragott cordobai kazettáján,23 valamint a kölni St. Andreas ereklyetartó ládikáján24 és St. Ursula elefántcsont pyxisén.25 Csak a nagyobb ládákat készítették famaggal, melyre ráerősítették a vékony elefántcsont lapokat. Belsejüket egykor kibélelték, némely példányban ez a mai napig fenn maradt. A torinói Museo Civico di Palazzo Madama ládikájának bélése drága, medaillonos szövet.26 A salzburgi Dómmúzeum kazettáját pedig vörös selyemmel bélelték.27 Ezeknek az eredetileg világi használatra készült dobozoknak jelentős része ma is templomi kincstárakban és egyházi gyűjteményekben található Olaszországban éppúgy, mint az Alpoktól északra fekvő országokban. Vásárlás vagy ajándékozás révén kerülhettek ezekre a helyekre. Néhány esetben források is igazolják eredetüket és funkciójukat. Például a XVII. századi források szerint a kölni St. Gereon-beli káptalan 1374. augusztus 2-án egy nagy elefántcsont ládát ajándékozott a maastrichti Sint Servaasnak Szent Orsolya és társa, valamint Szent Gereon és egyik katonája ereklyéjével.28 Jóllehet, témánkhoz távolabbról kapcsolódik, de a dél-itáliai és szicíliai moszlim műhelyekben készült elefántcsont tárgyak megbecsülését bizonyítja a következő adat is. Eszerint az angersi püspök, Guillaume de Beaumont 1255-ben pedig egy XII. századi szaracén elefántcsont kürtöt vásárolt és a székesegyházának ajándékozta, amit szintén ereklyetartóként használtak. 29 Azonban a legtöbb esetben nem ismertek az erre vonatkozó feljegyzések. A siegburgi St. Servatius kerek elefántcsont dobozkája Szent Benignus 1190 körül készült ereklyetartó szekrényében volt.30 a kölni Szent Orsolya templom hasonló alkotása szintén ereklyék őrzésére szolgált, amint azt az alján lévő hitelesítő pecsét tanúsítja.3i Ez utóbbiak formájuk és kis méretük végett főként a konszekrált ostya őrzésére szolgáltak, közülük több található még ma is a salzburgi templomokban.32 Az esztergomi Keresztény Múzeum elefántcsont doboza tehát típusa, veretei és festett díszítése révén a sorozatgyártásra specializálódott szicíliai XII. századi arab műhelyek jellegzetes alkotása, melyet akár ereklyék őrzésére is használhattak. Simor János Schnütgentől vásárolta a szóban forgó elefántcsont dobozt, de vajon hogyan jutott a kiváló kölni kanonok gyűjteményébe. Noha a kölni templomokban a mai napig őriznek szicíliai-arab elefánt- csont dobozkákat, például a St. Gereonban egy VIII. századi jemeni ereklyetartót;33 a St. Andreasban egy ereklyetartó ládát a XII-XIII. századból,34 vagy a St. Ursulában elefántcsont pyxist,35 nem valószínű, hogy a városban, vagy az egyházmegyében szerezte be. Czo- bor Bélának megemlítette, hogy a Rajna vidékén és közeli környékén kevés „jóravaló egyházi műtárgy” fordult meg az antikváriusoknál, nagy volt a konkurencia a jobb tárgyakra.36 Schnütgen — mint ismert — 1880 októberében is hosszabb utat tett meg Olaszországban. Az első állomás Verona volt, majd rövid ideig tartózkodott Velencében, Padovában, Ferrarában, Bolognában és Firenzében. Útját megnyújtotta egészen Szicíliáig, és novemberben már Rómában volt. Elsősorban szöveteket, hímzéseket, festményeket és liturgikus felszerelési tárgyakat vásárolt.37 Czobor Bélával folytatott beszélgetése során is megemlékezett ezekről a körutakról. A legutóbbi öt év alatt beutazta háromszor Olaszországot és „a mit az antiquariusoknál néha nemcsak méltányos, de igen tisztességes áron kaphattam, mind velem hoztam.” Mivel ekkor a középkori tárgyak a reneszánsszal és az antikkal ellentétben nem keresettek, szerencséje volt, és „egy kis körültekintéssel és a közönségesnél élesebb szemmel — erre Olaszországban van a legnagyobb szükség — sikerült egész sorozat középkori műkincset összeszedni.”38 Minden bizonnyal az egyik ilyen alkalommal vásárolhatta meg valamelyik olaszországi városban a XIII. századi szicíliai-arab írószertartóval39 és a számkombinációs zárral ellátott pyxisseNo együtt a ma Esztergomban őrzött festett elefántcsont dobozt. Jegyzetek 1 Czobor Béla: Schnütgen műgyűjteménye Kölnben. In: Egyházművészeti Lap IV.évf (1883), 295-304. 2 Czobor Béla: Keresztény múzeum Esztergomban. In: Egyházművészeti Lap. V. évf. (1884), 361-365. 3 Esztergom, Keresztény Múzeum, Köln, XII. század; 12x26x19 cm; ltsz.: 59.52.1. 4 Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz.: 59.53.1.- A doboz elefántcsont lapjai több helyen eltörtek, alján pirosas elszíneződés látható. 43
