Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Schmidt Péter A Burgenlandi Apostoli Adminisztráció keletkezése (1918-1922). A Győri Egyházmegyei Levéltár forrásai A Burgenlandi Apostoli Adminisztráció az Eisenstadti (Kismartoni) Püspökség elődje volt, mely az Osztrák- Magyar Monarchia felbomlását követő politikai zűrzavar, illetve az Ausztria és Magyarország közötti békeszerződés megkötése után jött létre. A párizsi békediktátumot megelőzően a mai Burgenland területe a Magyar Királysághoz tartozott és egyházjogilag két nyugat-magyarországi egyházmegye részét képezte: északi része a Győri Püspökséghez, míg a déli a Szombathelyi Püspökséghez tartozott. Tanulmányom témája a Győri Egyházmegyei Levéltárban általam fellelt releváns dokumentumok elemzése, mely egy készülő disszertáció részét alkotja. E disszertáció fő célja, hogy megvilágítsa XV. Benedek pápa (1914-1922) kormányzatának vatikáni politikáját a Burgenland-kér- dést illetően. Bevezetésképp az Apostoli Adminisztráció keletkezésének politikai és egyházjogi hátterét szeretném röviden megvilágítani. Az első világháború után a két vesztes állam, Ausztria és Magyarország között új határt húztak, mely az antant győztes nagyhatalmai számára különleges problémát jelentett. Ennek megoldása az 1918 előtti Magyar Királyság feldarabolása során keletkezett területi kérdésekhez képest hosszabb időt vett igénybe. Munkám kiindulási pontját Magyarországnak a Habsburg Monarchiától való elszakadása és a köztársaság 1918. november 16-án történt kikiáltása képezi. A köztársaság és az azt követő proletárdiktatúra megbukása után Magyarország 1920. június 4-én, a trianoni békediktátummal kénytelen volt a későbbi Burgenland területéről lemondani, de valójában még egészen 1921 novemberéig birtokolta.1 (Német-)Ausztria már 1918. november 22-i kikiáltása alkalmával megfogalmazta igényét Nyugat-Ma- gyarországra, de a nagyhatalmak csak a saint-germa- ini békeszerződés (1919. szeptember 10.) után ígérték oda számára végérvényesen e területet.2 A birtokbavétel azonban a magyar katonai alakulatok ellenállása miatt az 1921-es év végéig kitolódott, Magyarország a velencei konferencián (1921. október 10-13.) kicsikart népszavazás következtében Sopront és környékét megtarthatta.3 Ezek a fejlemények képezték az egyházmegyei határok megváltoztatásának politikai hátterét. Mindkét érintett állam felhasználta diplomáciai csatornáit annak érdekében, hogy a Vatikán a számára kedvező egyházpolitikai döntést hozzon. A Burgenland-kérdés összetettsége a Szentszék szemszögéből a világi politikai döntéshozókénál is nagyobb volt, mivel döntő motívumai elsősorban vallási természetűek voltak, így különlegesen körültekintően kellett eljárnia. Legfőbb célja az volt, hogy minden államban lehetőleg kedvező kereteket hozzon létre a hitélet kibontakozása érdekében. 1919. október 8-án az osztrák kormány kezdeményezte Nyugat-Magyarország egyházjogi elcsatolá- sát.4 Arra kérte Őszentségét, hogy küldjön oda egy apostoli delegátust, hivatkozva az elcsatolandó területen élő katolikusok megosztottságára. Az új osztrák tartomány katolikus híveinek nem voltak vezetőik és nem rendelkeztek egységes állásponttal, a papság nagy része — a magyar iskolarendszerben élvezett neveltetése folytán — magyarpárti volt.5 A Vatikán azonban egyelőre ragaszkodott ahhoz, hogy kivárja a békeszerződések aláírását. Ausztria ennek ellenére sürgette a pápa gyors döntését, mivel biztosítani akarta hatalmát a magyar püspökök ellenében.6 Másrészt — a saját érdekeit védendő — Magyarország is diplomáciai nyomást próbált gyakorolni a Szentszékre. Ebben a kényes helyzetben a Római Kúria úgy határozott, hogy a döntést elhalasztja.7 Az osztrák követ audienciája XV. Benedeknél tehát egyelőre nem hozott változást. A saint-germaini és a trianoni békeszerződés aláírását követően a velencei protokollban rögzített 1921 decemberi népszavazás az osztrák részről eredetileg elképzelt „soproni egyházmegye” terveit végleg semmissé tette.8 Ezt követően a bécsi kormány úgy döntött, hogy átmeneti megoldásként a pápát egy apostoli adminisztráció létrehozására kéri. Piffl bécsi hercegérsek a XV. Benedek halálát követő pápaválasztás idején 1922-ben Rómában személyesen is síkra szállt emellett.9 Gasparri bíboros államtitkárt még ugyanebben az évben sikerült osztrák részről meggyőzni és álláspontját a Vatikánnál végérvényesen keresztülvinni. XI. Piusz (1922-1939), az új pápa, 1922. május 2-án létrehozta a Burgenlandi Apostoli Adminisztrációt, amelynek élére tizenhat nappal később Piffl bécsi hercegérseket nevezte ki, aki a terület híveinek gondozását szeptember 24-én hivatalosan is átvette.10 Ezzel Burgenland mint önálló egyházjogi-területi egység is létrejött. A Győri Egyházmegyei Levéltárban a Burgenlandi Apostoli Adminisztráció keletkezésével kapcsolatos 1919 és 1922 közötti dokumentumok döntő többsége az utolsó két évből származott.11 Tematikailag e forrásokat három nagy csoportra lehet osztani: l. Legfőbb prioritást az a levélváltás élvez, amelyet a győri püspök a Burgenland-kérdés legfontosabb egyházi és világi döntéshozóival folytatott. Itt első helyen a Szentszék és annak budapesti nunciatúrája, valamint a magyar katolikus egyház feje, az esztergomi érsek említendő. Ugyanide sorolandó a szombathelyi püspök levelezése, akinek egyházmegyéjét szintén érintette a diszmembráció. A bécsi hercegérsekkel folytatott levélváltásról ugyan maradtak fenn bejegyzések az iktatókönyvekben, azonban kutatásaim során 407
