Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Társtudományok

Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára

közvetítést. Laurenz Haecht (Laurens van Haecht Goidtsenhoven) Mikrokosmos, Parvus Mundus című, több kiadásban (Antwerpen 1579, 1589, 1592, Arnheim 1610, Amsterdam 1613) megjelent, Gérard de Jode által metszett, negyedrét alakú, 74 emblémát tartalmazó munkájának ő volt a német nyelvre átdolgozója és kiadója Speculum virtutum et vitiorum — Heller Tugend und Laster Spiegel [...] címen (Frankfurt 1619 [1618], 1644) „durch kunstreiche Kupffer, als auch artige teutsche historische und moralische Reimen werden abge- mahlet und fürgebildet durch Iacobum de Zeter” alcímmel. Emblemata, Handbuch zur Sinnbildkunst des XVI. und XVII. Jahrhunderts, hrsgg. von Arthur Henkel und Albrecht Schöne, Stuttgart 1967 J. B. Metzler, XLIV; Warncke, Carsten-Peter: Sprechende Bilder — Sichtbare Worte. Das Bildverständnis in der frühen Neuzeit, (Wolfenbütte- ler Forschungen 33) Wiesbaden 1987 O. Harras- sowitz, 169, 367.

38 Használt példány: Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek A: nó.iiQuod (l); A: 88.6 Quod (3).

39 Zetter, Jakob de - Oraeus, Heinrich: Aeroplastes Theo-Sophicus, Sive Eicones Mysticae [...], Fran- cofurti 1620 Jakob de Zetter, Nr. 35.

40 Allgemeine Deutsche Biographie, Bd. 24, Leipzig 1887, 408-409.

41 A nyolcadrét alakú kötetben a prózai magyarázat teijedelme egy oldal és kilenc sor. Az e szöveghez tartozó, erényekre vonatkozó 38 lapszéli hivatkozás megoszlása a következő: 16 bibliai hivatkozás (15 Újszövetségi, 1 Ószövetségi), 12 hivatkozás Szent Ágoston hét különböző művére, két-két hivatkozás Aelius Gellius-ra és Szent Jeromosra, egy-egy hivatkozás Aristoteles-re, Plautus-ra, Plutarchos-ra, Nagy Szent Gergelyre, Clairvaux-i Szent Bemátra és Lambert Daneau (Danaeus) református teológus Ethices Christianae libri trés című munkájára. E mű első kiadása 1577-ben, hetedik kiadása 1640- ben jelent meg Genfben.

42 „Viden’ quam sacro ac indissolubili nexu sibi mutuo cohaereant virtutes, ut qui unó dissoluat, Deus omnium sit”

43 „[•••] non enim semper uni virtuti danda est opera, sed, sicut scriptum est: ibunt de virtute in virtutem, de alia transeundum est ad aliam, quia haerent sibi et ita inter se nexae sunt, ut, qui una caruerit, omnibus careat [...]” Sancti Eusebii Hieronymi Epistulae, pars II: Epistulae LXXI-CXX, ed. Isidorus Hilberg, editio altera supplementis aucta, Vindobonae 1996 (Corpus Scriptorum Eccleiasticorum Latinorum, vol. LV), 80, 23-26.

44 Ps. 84(83), 8.

45 Ez a questio Cicero négy erényre — prudentia, ius- titia, fortitudo, temperantia — vonatkozó megállapításaival és definíciójával foglalkozik. Szent Ágoston itt a kardinális erényekhez köt további erényeket. A prudentiához kapcsolja a memoria, intelli- gentia és providentia erényét. A justitiához natura

jus révén köti a religio, a pietas és a gratia erényét. A fortitudóhoz kapcsolódik a magnificentia, a fi- dentia, a patientia és a perseverantia, a temperan- tiához pedig a continentia, a dementia és a mo- destia. Sancti Aurelii Augustini De diversis ques- tionibus ocotoginta tribus, De octo Dulcitii quaes- tionibus, ed. Almut Mutzenbecher, Tumholti 1975 (Corpus Christianorum, Series Latina XLIV A, Aurelii Augustini Opera, Pars XIII, 2), 41-45.

46 „[...] legit sancta fides, quae est dulcis genetrix at- que nutriculae virtutum omnium [...].”

47 „Sinistram stipat Humilitas quam coronam et Reginam virtutum appellare soleo [...].”

48 RJÖM 136-138.

49 RJÖM 140.

The Visual Background of Two Early 17th- Century Poems of János Rimay

A distinguished place is due to János Rimay among the humanist authors who frequently employed the similes, symbols, allegories and emblems based on visuality. The particular visual system of the poems is a characteristic component of Rimay’s art of writing. This feature determines the oeuvre along with suppressed emotions, knowledge embedded in the texts, the rich decorative language, imitation of Balassi and the neo-stoicism of Lipsius. The two poems titled Encomia et effecta virtutum and Encomia virtutum, which survived as shorter and longer variants and are partly identical in text, deal with the praise of virtues, a popular subject since antiquity. Rimay’s late-hu- manist interpretation of virtues has been studied by many scholars, but the basic problem of the poems, namely what or which picture inspired them, rests unsolved.

According to the longer poem Rimay saw a painting in which the personified virtues celebrate a banquet at a round table under a tree in a natural environment. As Rimay wrote, there was no inscription on the image. This observation proves indirectly not only that Rimay kept to the fore the characteristics of emblematic-allegoric representation, but that he also knew paintings with inscriptions. As the inscriptions were typical of engravings and Rimay had close connections with fellow artists in Frankfurt am Main, I did research in that region for the prototype of the picture described in the poem.

The virtue-poems of Rimay are not a simple ekphrases; their message exceeds the description of a picture. Based on a hint in the longer poem I looked for a painting in which the virtues are represented not only side by side but also together and in connection with each other. In the sphere of thought of “nexus virtutum” I arrived at the iconographic type of “virtutes concathenatae” following Cesare Ripa.

The 77th copper engraving in the book of Netherlander Jakob de Zetter entitled Kosmographica iconica morális [...]- Pourtrait de la cosmographie morale [...]- New künstliche Weltbeschreibung [...]

381