Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Omnis creatura significans Szemérmetességgel (Pudicitia; rövidebb változat III. felsorolás, hosszabb változat mindkét felsorolás) és Nyájassággal (Affabilitas; rövidebb változat I. és III. felsorolás, hosszabb változat II. felsorolás). Mindössze két erény fordul elő csupán egy-egy alkalommal a vers rövidebb változatában: a Szenvedés (Patientia) az argumentumban és a Kedvesség (Suavitas) magában a versben. Figyelmet érdemel azonban, hogy a Szenvedés (Patientia) szinonimája a latinban a Tolerantia (Tűrés), mégpedig az elszenvedés, eltűrés értelemben. A Kedvesség (Suavitas) ugyanakkor a magyarban tekinthető a Nyájasság (Affabilitas) szinonimájának. Az erények megnevezéséből, felsorolásából és ismétlődéséből nyilvánvaló, hogy Rimay magabiztosan emleget és ismétel kilenc erényt; az előforduló további hat erényből egyet (Magnanimitas) négyszer, hármat (Sobrietas, Pudicitia, Affabilitas) háromszor, kettőt (Patientia, Suavitas) pedig csupán egy alkalommal nevez meg. A két vers erény-felsorolásait értékelve talán nem elhamarkodott a következtetés, hogy Rimay egy olyan picturát verselt meg, melyen összesen tizenkét erény ült egy terített, „minden jókkal rakott” asztalnál. A képnek — mint Rimay is állítja — valóban nem lehetett semmiféle inscriptiója, mert a tizenkét erényből a költő csak kilencet ismert fel és nevezett meg biztonsággal. Három további perszonifikáció felismerése gondot okozott neki; ezekben egyaránt felfedezni vélte a Magnanimitas-t, a Sobrietas-t, a Pudicitiát, az Affa- bilitas-t, a Patientiát és Suavitás-t. A Rimay által látott ábrázolás közelebbi meghatározására képi párhuzam alapján eddig egyedül Jan- kovics József tett kísérletet. Matthias Gerung egyik metszetére hivatkozva úgy vélte, hogy a korabeli metszők valamelyike az erényeket éppúgy asztalhoz ültethette, mint azt versében Rimay tette.9 A metszet művészettörténészek által adott címét Jankovics úgy értelmezte, hogy a képen természeti környezetben, fa alatt a megszemélyesített bűnök ülnek kör alakú asztal körül. A feltételezett képi párhuzam ilyen értelmezése azonban nyilvánvalóan hibás: Gerung 1546-ban készített metszetén nem az attribútumaik révén felismerhető és megnevezhető, megszemélyesített bűnök10 ülnek az asztal körül, hanem tizenkét, párosával elrendezett, előkelő társaságot alkotó alak, akik közül többen a reformáció által elítélt cselekedeteket hajtanak végre. A Gerung-metszethez hasonló tartalmú képek, képsorozatok valóban léteztek, önálló ábrázolási típust alkottak, de tartalmuk és mondanivalójuk — a szerkezeti hasonlóság ellenére — nagyon távol áll attól a picturától, amelyre Rimay hivatkozott. Az erény-versek és argumentumaik a leírt kép elemeinek részletező és pontos megnevezésével azt sejtetik, hogy a költő egy valóban létező picturát foglalt versbe módosítás, kibővítés vagy tartalmi szűkítés nélkül a „tábla nézők” hasznára. Ezen a képen — a hosz- szabb változat szerint — virágzó gyümölcsfák között „szép himess abrosz”-szal megterített asztal körül ülnek a virtusok. Az asztal közelében „Csorgó kút is látszik kert felől mellette.” Az asztal csendes, árnyékos helyen áll, sem szél, sem nap nem éri, s felhő sem ta- kaija az eget. Az asztalon illatozó virágok vannak, s rá „Gyümölcsökkel csészék béven hordatatnak.” Az asztal körül ülő erényekről megtudjuk, hogy emberi alakjuk van, azaz perszonifikációk, és „Mindenike tisztit híven szolgáltatja, / Mint egy méhből szültek egybe vannak zárva, / Egymástól nincsenek soha távoztatva,” azaz kötelességeik tudatában együtt lakomáznak.11 A Rimay által látott képet tovább részletezi a rövidebb változat argumentuma. Eszerint az erények úgy foglalnak helyet az asztalnál, mintha „az ő hivataljok- nak lakodalmában” lennének, azaz kötelességüket dicsérve és magasztalva ünnepet ülnének. A megszemélyesített erények kivétel nélkül nők („ezeknek az jó- szágos cselekedeteknek ékes Istenasszonyi”). A virtusok asztala „minden jókkal rakott,” az ott ülőktől távol van a bánat, s az erényeken kívül látható még a képen az őket kiszolgálók sokasága („Ez asszonyok körül forog sok szolgáló”).12 Ez a kép (pictura, delineatio, tábla) idilli békét sugározván éles ellentétet alkot a XVI-XVII. század fordulója és a XVII. század első fele zaklatott magyar és európai eseménytörténetével. Minden valószínűség szerint ez is közrejátszott abban, hogy az ábrázolás felkeltette a lakószobáját képekkel díszítő^ költő érdeklődését és ösztönözte a két, egymáshoz szorosan kapcsolódó vers megírására. A verseket ösztönző kép ikonográfiái típusának meghatározása A hosszabb virtus-vers argumentumának háromszor megerősítette állítása szerint — minden bizonnyal a magyar nyelvet beszélők számára elérhető helyen'5 — Rimay látott egy olyan képet, amelyen természeti környezetben fa alatt elhelyezett, kör alakú asztalnál lakomát ülnek a nőalakokkal megszemélyesített erények. A fa alatt álló asztal körül ülő nőalakok kedvelt ábrázolási séma volt a XV-XVII. században. így például egy ismeretlen német fametsző is felhasználta 1489-ben, mégpedig boszorkányok ábrázolására.16 A Pieter Jansz Pourbus (i523/4-i584)17 és Frans (I.) Pourbus (1545-1581)18 nevéhez, valamint az idősebb Frans Pourbus iskolájához köthetők festményeken különösen gyakori a természetben fa alatt vagy fás tájban, illetőleg szobában elhelyezett kör alakú, terített asztal körül lakomázók csoportja. Magát a kompozí- ciós sémát szívesen használták — többek között — a lakodalmi asztal-ábrázolásokon, így például a kánai menyegző egyik nagyméretű rézmetszetes ábrázolásán, melyen tizenkettőnél több vendéget is kényelmesen elhelyeztek a kör alakú asztal körül.20 A tizenkét — vagy közel ilyen számú — erény együttes képi ábrázolása sem ritka,21 s ez a téma nem volt ismeretlen a középkori irodalomban sem. Heinrich von Mügeln Der meide Kranz (Der meide cranz)22 című, 1355 körül írt művének második része például olyan erénytan (Tugendlehre), mely — az első részben bemutatott tizenkét művészet (artes) párhuzamaként — a tizenkét erényt — Weisheit, Wahrheit, Gerechtigkeit, Barmherzigkeit, Friedfertigkeit, Stärke, Glaube, Mä376
