Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Kovács Andrea A középkori magyar sequentionale* A középkori mise egyetlen verses műfaja az evangélium előtt énekelt, szövegében a liturgiát magyarázó, kommentáló sequentia, vagy ahogy gyakrabban nevezték, prosa volt. A nagyböjtön kívül szinte minden vasár- és ünnepnapon megszólalt, s az általánosan elterjedt tételek mellett a középkor végéig helyi alkotásokkal gyarapodott. A magyar forrásokban fennmaradt tételek, azok stílusbeli megoszlása, eredete, kapcsolatai, valamint a hazai alkotótevékenységet tükröző darabok Rajeczky Benjamin összefoglaló munkája nyomán váltak ismertté.1 Mi a következőkben 57 kéziratos és nyomtatott forrás2 segítségével arra a kérdésre keressük a választ, hogy a repertoár összeállítása és az egyes tételek liturgikus helyének meghatározása alapján kimutathatók-e a magyar egyházmegyéket jellemző sajátosságok, majd a Máriáról szóló tételek áttekintése után néhány, eddig kiadatlan De beata uir- gine sequentiát közlünk. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy három tényező nagymértékben megnehezíti az általános és pontos következtetések levonását. Egyrészt a középkori Magyarország érsekségeiből, püspökségeiből rendkívül egyenlőtlen számban állnak rendelkezésünkre források.3 Másrészt a sequentiákat tartalmazó gyűjtemény (sequentionale vagy prosarium) ritkábban önálló kötetben, gyakrabban a missalék vagy gra- dualék végén kapott helyet,4 s mivel így a kódexek legsérülékenyebb részéhez tartozott, sok esetben hiányosan, töredékesen maradt fenn. Harmadrészt a forrás korától és rendeltetésétől függően (úti missale, egy kisebb város plébániatemplomának szerkönyve, összefoglaló jellegű reprezentatív graduale stb.) is rendkívül eltérő lehet az egyes kódexekben közölt tételek száma. Mindezek figyelembe vételével a következő megállapításokat tehetjük. A magyarországi sequentia-készlet törzsanyagát 50 olyan tétel alkotja, amely mind a négy hagyományterületen rendszeresen, és azonos ünnepen jelenik meg (lásd az 1. táblát). Közülük néhány egy-egy forráscsoportban ritkábban fordul elő (Felvidék: Eia recolamus, Concentu parili, Martyr müesque Christi, Spe mercedis et co- ronae, Erdély: Hicsanctus cujus hódié stb.), másokat egy adott püspökség kódexei a többitől kissé eltérő liturgikus alkalomhoz rendelnek (Zágráb: Laetabun- dus exsultet). Néhány ünnephez (Szent András, Pál- forduló, Szűz Mária születése, apostolok, szüzek ünnepe, templomszentelés) az ország egész területén két különböző, párhuzamosan egymás mellett élő sequentia tartozik, ám jellemző, hogy az egyes hagyományok melyik tételt részesítik előnyben. Az esztergomi és a zágrábi források megközelítően azonos számban közük Szent András apostol két sequentiáját, míg Felvidéken és Erdélyben a Deus in tua uirtute jelenik meg gyakrabban. Pálforduló, Szűz Mária születése, az apostolok, a szüzek tételei esetében Esztergom — ahol a két különböző sequentia majdnem azonos számban fordul elő —, Felvidék és Erdély tételválasztása egyezik (Dixit Dominus ex Basan, Stirpe Maria regia, Clare sanctorum senatus, Exsultentfiliae Sion). A törzsanyaghoz tartoznak, azt kiegészítik azok a tételek (9), melyek szinte valamennyi hagyományból dokumentálhatók, ám ritkábban jelennek meg kódexeinkben (lásd a 2. táblát). A magyarországi forrásokban szereplő törzskészlet mellett néhány tétel csak egy adott püspökség illetve érsekség kódexeiben jelenik meg rendszeresen, s így annak a területnek meghatározó jegyévé válik. Az esztergomi forrásokban ilyen jellegzetes tétel a karácsonyi hajnali mise sequentiája, a Natus ante saecula Deifilius.5 Az erdélyi források közül csupán egyetlen egy,6 a Felvidékhez köthetők közül pedig öt tartalmazza,7 melyből kettő a karácsonyi nagymisére8 írja elő. Két olyan zágrábi kódexben szerepel ez a tétel, melyek a 14. század elején domonkos püspökök által végrehajtott liturgikus reform előtt készültek, s így tartalmukban közelebb állnak az esztergomi hagyományhoz.? Megjegyzendő, hogy a három karácsonyi mise sequentia-beosztása legegységesebb és legstabilabb Esztergomban, valamint Zágrábban (éjféli mise: Grates nunc omnes; hajnali mise: Esztergom: Natus ante saecula Deifilius, Zágráb: Laetabundus exsultet; nagymise: Eia recolamus), míg Erdélyben és a Felvidéken, az éjféli misét kivéve, variábilisabb.10 A húsvéti időszak két sequentiája, a Mane prima sabbati11 és a Mundi renovatio,12 valamint a mennybemenetel ünnepére előírt Summi triumphum régisei szintén megtalálható elvétve Esztergomon kívül is.H ám igazán kiemelkedő szerephez itt jut. Hasonló a helyzet a Szűz Máriáról a húsvéti időben mondandó Virgini Mariae laudes intonent tétellel is.!5 Magyarországon kizárólag esztergomi forrásokban fordul elő Szent Adalbert sequentiája, a Corona sanctitatis,l6 A zágrábi püspökség szerkönyveiben szereplő se- quentiák között két olyan tétellel találkozhatunk, melyek rendkívül ritkán jelennek meg az esztergomi, felvidéki és erdélyi kódexekben. Az egyik a húsvéti Sur- git Christus cum tropaeo,x7 a másik a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére kijelölt Ave Maria gratia plena,18 melyet Zágrábon kívül egyetlen magyar egyházmegyés liturgikus forrás sem köt ehhez az alkalomhoz, hanem — amennyiben közli a tételt — mindig az általános De beata virgine felirattal látja el.1? Négy, a zágrábi kódexekben gyakran megjelenő sequentia Magyarország más területein ismeretlen.20 Ezek a Quadriforme crucis signum a Szent Kereszt felma- gasztalására, az Ad matris Annáé annua Szent Anna,21 a Jucundetur plebsfidelis Szent Erzsébet ünnepére,22 valamint a Stabatjuxta Christi crucem húsvéti Mária- sequentia.23 Négy zágrábi forrásban szerepel a Ke359
