Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára határozta meg, s az elnevezés mögött természetesen húzódott meg a Messiás primordiális, ádámi királyi papságának a tanítása.16 Az elmondottak alapján tehát nagyon valószínű, hogy a koronán a zafirkő a felette trónoló Megváltó képmásával együtt az ószövetségi teofániákat is felidézte a császári udvarban. A Szent Koronán ugyanakkor különleges hangsúlyt nyert a Krisztus trónja mellett álló két ciprus. Ilyen ciprusok gyakran előfordulnak erényalakok avagy a kereszt mellett, még álló Krisztus mellett is találunk ilyet, de trónoló Krisztus mellett egyedülálló ez a megoldás. !7 Fontosságát kiemeli a korona keresztpántjának metszésében lévő képen való megismétlése. A két fa egyértelműen a Paradicsomot jelzi, s ez inkább illett a — Paradicsomot megnyitó — keresztfa szimbolikájához, mint a mennyekben trónoló Pantokrátorhoz, s még kevésbé felel meg az említett ószövetségi teofá- niák képi világának. Ha ugyanakkor az ezékieli jelenés előbb vázolt zsidó illetve őskeresztény (páli) értelmezését követjük, azaz a trónoló Emberfia őseredeti, ádámi dicsőségét, illetve Krisztus, mint második Ádám doktrínáját vesszük figyelembe, sokkal világosabbá válik a program összefüggésrendszere. A korona irodalmában eddig nem merült fel egy sajátos párhuzam: a Szíriái korai keresztény, 5. századi templomok padlómozaikjain gyakran megjelenik egy trónoló alak, két oldalán egy-egy ciprussal, akit felirata Adámként azonosít. A legismertebb, még in situ mozaik Huartéből ismert, az északi templom padlóján (5. kép), ahol a hajó tengelyének szentély felé eső részét foglalja el, tehát liturgiailag kitüntetett helyen van, ahol a pap és a diakónus számos liturgikus cselekményt hajt végre, s a hívek az áldozáshoz járulnak.18 E korai Ádám-ábrázolások sajátossága, hogy a trónoló alak díszes öltözéket visel, s ebből kifolyólag a kutatók általában megfeleltetik a képet Krisztusnak, mint második Ádámnak.'9 Tekintetbe véve az előbb említett teofániák zsidó, majd a kereszténységben is továbbfejlesztett kommentárjait, mely a megjelenő Emberfia őseredeti, bűnbeesés előtti természetét éppen dicsőséges öltözetével avagy koronájával jelöli, s hozzáadva ehhez a 4-5. századi szír teológia bőséges paradicsomi tematikáját (pl. Szent Efrem), a mozai4. kép. A mennybolton trónoló Krisztus, zománc a Ha- huli-triptichonon, Grúzia Művészeti Múzeum (L. Huski- vadze, Medieval Cloisonne Enamels at Georgian State Museum of Fine Arts, 1984 nyomán) 5. kép. Huarte, Északi templom, Ádám mozaik, (Canivet 1975 nyomán) kokon megjelenő Ádámot a — megkeresztelt és bérmált — hívek újonnan felöltött ádámi természete prototípusának foghatjuk fel.20 E fejtegetések áthatják már az ószövetségi királyi doktrínát is, ahogy azt számos zsoltár, többek között a 8. (4-8) is leírja, amelyet bár nem sorolnak a tradicionális királyzsoltárok közé, mégis áttételesen a dávidi királyság messiási-ádámi voltáról szól, s így is értelmezték azt az Újszövetség írói: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? Vagy micsoda az ember fia, hogy reátekintesz? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koszorúztad/koronáztad meg őt, és kezeidnek művei fölé helyezted.”21 Ádám őseredeti természetének felöltése tehát Dávid zsoltáraiban is a királyság doktrínájának része, amit kiegészít a 2. zsoltár messiási kijelentése arról, hogy a király Isten fiává lett: „Fiam vagy te, ma szültelek téged.”22 Bár a kezdeti egyház ezt a helyet is egyértelműen Krisztusra vonatkoztatta (Ap Csel. 13, 33; Zsid 1, 3), ez mégsem jelentette azt, hogy a keresztény római császári ideológia ne alkalmazta volna ennek eredeti királyi kontextusát a Dávid örökösének tekintett császárra.^ Épp ellenkezőleg, ezek a kijelentések a császár valósnak felfogott, de — egészen a késő-bizánci időkig — nem ténylegesen, olajjal végzett felke- netése révén24 a császári tiszt krisztusi/messiási, azaz felkent jellegének kihangsúlyozásában, a császár képén pedig elsősorban a feje körüli nimbuszban, a perzsa királyi dicsőség (hvarena) örökségében jelent meg.25 Másrészt más rítusok is emlékeztettek a korona és Ádám őseredeti természete közötti megfelelésre, többek között a keresztény egyházi házasság, görögül sztephanószisz (koszorúzás, koronázás) szertartása, mely miközben a férjet a feleség, a feleséget a férj koronájának nevezi, háromszor kéri rájuk a 8. zsoltár áldását: „dicsőséggel és tisztességgel/tisztelettel koro35
