Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Társtudományok
Omnis creatura significans várogva várja Isten fiainak megnyilvánulását, szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.” Története az Istentől való érintettség függvénye. A teremtett világban elfoglalt helye ebben hasonló az emberéhez, aki reméli azt, amit nem lát.46 Krisztus példabeszédeiben gyakran hivatkozott természeti metaforák és hasonlatok (mustármag, szőlőtő, kovász, fügefa, bárány, hal stb.) nemcsak arra hívták fel a keresztény közösség tagjainak a figyelmét, hogy a dolgok léte és működésük rendje az isteni akarat eredménye, hanem arra is ösztönözte őket, hogy maguk is lankadatlanul keressék a jelek jelentését. A természet rejtett tanítását. Szent Ágoston kétféle dolog-fogalmat különböztet meg: amit nem használunk valaminek a jelölésére (fa, kő, barom stb.) és azokat, mint például a Jákob feje alá tett követ, az Ábrahám feláldozta kost, amelyek „olyan módon dolgok, hogy egyúttal más dolgok jeleiként szolgálnak minden jel egyúttal dolog is; ami ugyanis nem dolog, az egyáltalában semmi sem.”47 A középkor során az a koncepció erősödött tovább, amely a dolgok egyre szélesebb körét ruházta fel jelentéssel. Végül egyetlen igazi rés maradt, Isten, szinte minden más signum lett.48 A megváltás a dolgok lényegét is átalakítja. A lélek csíráit hordozó emberhez hasonlóan minden teremtmény („omnis creatura”) sóhajtozva várja a „fogadott fiúságot” („adoptionem filiorum”),49 a lét új, megerősített, Isten által jobban áthatott rendjét. A krisztusi megváltás új teremtés, a történelem korábbi menetének betetőződése, a legfontosabb esemény: ami előtte történt, reá való várakozás, ami utána, belőle származik. A történelem össze is függő folyamatának radikálisan különböző szakaszokra való bontása kínálja a történeti szimbolizmus elvi lehetőségét. Egy valóságosan végbement esemény jelentősége nem merül ki abban, amit az adott helyen, időben és evilági következményeivel együtt okoz. Isten magához ragadja a megtörténtek igazi értelmét, amely valójában másra, fontosabb eseményre utal. Isten és ember „közös” történetét többféle módon és elvek alapján osztották részekre. Az egyik legismertebb az ágostoni, két fő ágra (Isten állama, „Jeruzsálem” és a világi állam, „Babilon”) és hét fejezetre való bontás, öt krisztus előtt, a hatodik a krisztusi éra, a kegyelem kora, a hetedik a „requies aeterna.” Ez a felosztás szimbolikus megfelelést mutat mind a teremtés hét napjával (hatodikon teremtette meg Isten Ádámot, hetedik nap a pihenés), mind az emberi élet korszakaival a születéstől a halálig. Korrespondanciák létrejöhetnek az egyes korszakokban végbement dolgok között, de a krisztusi megváltás mint esemény, úgy veszi birtokba az előtte lévő öt periódus történéseit, ahogyan, Isten akaratából, Ádám magáénak tudhatott minden állatot, növényt. Ádám előkép, az új Ádám, Krisztus a beteljesülés, édesanyja pedig az új Éva. Álét töredékes birtoklása mint jel, mutatja a teljes létet, a jelentettet, amire amaz öntudatlanul is utal. Ugyanezen elv szerint Jónás három napja a cet gyomrában Krisztus Pokolra való háromnapos alászállásának az előképe. Az egyén földi útja elszakíthatatlanul kapcsolódik az emberiség egésze történetéhez, meghatározza alaphelyzetét, ismétli annak fázisait. Jegyzetek 1 Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Szerk. Pál József és Újvári Edit. Balassi, Budapest, 1997, 2001, 2005. pp. 550. 2 Jészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér. 3 Alanus ab Insulis (1120-1202) verse. „Omnis mundi creatura / quasi liber et pictura / nobis est, et speculum. / Nostrae vitae, nostrae mortis, / nostri status, nostrae sortis / fidele signaculum.” Idézi Friedrich Ohly: A szavak szellemi jelentése a középkorban. In: Az ikonológia elmélete. Szövegy- gyűjtemény az irodalom és a képzőművészet szimbolizmusáról. Szerk. Pál József. Szeged, 1997. p. 168. „A világ minden teremtménye / akár a könyvek és képek, / számunkra tükrök is, / hű jelei / életünknek, halálunknak / helyzetünknek és sorsunknak.” 4 Hegel, Friedrich: Esztétika. 2. rész, 1. szakasz. Rövidített változat, Gondolat, Budapest, 1979. p. 168. 5 Hegeltől idézett példák. Hegel kétféle alak — jelentés viszonyt különböztet meg. 1. Részleges egyezés (róka — ravaszság, háromszög — Szentháromság, kör — halhatatlanság ) esetében az alak maga is rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeknek a jelentését ki akarja fejezni. 2. Részleges eltérés: az alak és a tartalom közömbös egymáshoz, csak egy tulajdonságban felelnek meg egymásnak. Az alak még sok mást is jelenthet, a tartalom pedig sok más alakon keresztül is kifejeződhet (eró' lehet oszlop, bika, stb.) 6 Nemcsak a szavak hangzásának, hanem az általuk jelölt dolgoknak is van jelentésük. Részletesen: Ohly, i.m. pp. 157-178. 7 A nem művészi vagy költői felhasználást figyelmen kívül hagyjuk. 8 1797-ben Frankfurtba való visszatérésekor írt szavak, illetve A képzőművészet tárgyairól szóló tanulmányából vett idézet. Szimbólumtár, i.m. p. 16. 9 Maximák és reflexiók, 752. (1824) idézi Walkó György: Az ismeretlen Goethe. Magvető, Budapest, 1978. p. 297. 10 „A lét semmivé sose válhat! / Mindenben örök áram árad, / Állj boldogan a létbe hát! / A lét örök: törvények őrzik / Mindazt az élő kincsözönt itt, / Melyet díszül ölt a világ.” (Végrendelet) „Tűnik, merül oly sok alak / S mind mögött az Örök-Egy;” {Parabázis). 11 Maximák és reflexiók, 1112,1113 (1832). 12 A kérdésről Jean Starobinski: Pouvoir et lumiére dans „La flüte enchantée.” In: Dix-huitiéme siécle n° 10. (1978), 435-44913 In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum, et Deus erat Verbum. 14 Im Anfang war die Tat! A második részben Goethe 338
