Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omnis creatura significans hajóba ikonosztáziont is terveztek, amelyet 2004-ben szenteltek fel. Az ikonok, az un. „szigorú, spirituális,” vagy szerzetesi stílusban készültek.!9 Az ünnep egyik himnusza költői mélységgel foglalja össze az ikon mondanivalóját: „Lépj be a szentélybe, lásd a titkokat, és készülj, hogy Jézus vidám és ékes hajlékává légy, ki ad a világnak bőséges kegyelmet.”20 3. Az Istenszülő oltalma A bizánci kereszténységben már csak Oroszországban, és Közép-Európában ünnepük, de ezeken a területeken különleges ünnepélyességgel. A magyar gö- rögkatolikusságban 21 templom dedikációja ez az ünnep. (Október 1.) Bibliai háttere nincs, és a többi ünnephez képest nem különösen régi eredetű. Az Istenszülő konstantinápolyi megjelenésére, illetve Együgyű Szent András (+956) látomására vonatkozik. A Blacherné templomban, ahol az istenszülő fátylának és övének egy darabját ereklyeként őrizték, történt a látomás. Abban az időben, vagy járvány, vagy ellenséges támadás fenyegette a várost. A reggeli istentiszteleten, hajnali négy óra körül, Szent András és tanítvány Epifaniusz, egy magasztos hölgyet láttak közeledni a templom ambónja felé, akit Keresztelő Szent János, Evangélista Szent János, valamint szentek, és angyalok serege kísért. Az oltár felé fordulva hosszú imába merült, majd ragyogó fátylat terjesztett Szent András, és a templomban lévő sokaság feje fölé. Egye3. kép. Makláry Zsolt: Istenszülő oltalma. A hajdúböszörményi görög katolikus templom ikonosztázionján. Fa, tempera, 40 x 35 cm. 2004 dűl Szent András, és tanítványa volt képes látni Isten Anyjának megjelenését, és fátylának ragyogását, amely isteni fényhez volt hasonlatos. De a jelenlévők mindegyike érezte védelmező kegyelmét. Az ünnepi liturgia a konkrét eseményt az egész Univerzumra érvényesnek tekinti: az egyetlen igazi, és valóságos közbenjáró van égen és földön: az Istenszülő, aki Fiánál könyörög a világ életéért: „Mint ékes koszorúval, úgy díszítette fel magát az isten Egyháza a te drága védelmi lepleddel, ó legtisztább Istenszülő... Födözz be minket a te drága védőlepleddel, és szabadíts meg minket minden bajtól, kérvén a te Fiadat, a mi Krisztus Istenünket, hogy üdvözítse a mi lelkünket.”21 Az ábrázolás ikonográfiája elmélyült szemlélődés eredménye. A Blacherné templom idealizált építménye előtt áll az Istenszülő, kiterjesztett karokkal. A leplet, két lebegő angyal tarja a sokaság feje fölé. A két csoportra osztott tömeget Keresztelő Szent János, illetve Evangélista Szent János vezeti. A középső, kiemelt ambónon Dallamszerző Szent Romanosz áll, írástekerccsel kezében. Ezen a karácsonyi, az Istenszülőt dicsőítő híres himnusza olvasható.22 Szír származású volt, és a legnagyobb bizánci költők közé tartozik (490-560). A magyarázat, hogy egy korábban élt szent, hogyan kerül egy későbbi eseményt ábrázoló ikonra, abban rejlik, hogy a Szent ünnepe ugyancsak október í-re esik, és hogy munkásságának legjelentősebb része az Istenszülő személyére vonatkozik. Az idősíkok korlátainak áttörése különben sem jelent gondot a bizánci liturgia, és ikonográfia világában. A félmeztelen látnokok szerényen, oldalról figyelik a történteket. Az egyéni látomás kisugárzik egy templomi közösségre, a birodalomra, majd az egyházra, és az egész univerzumra. A hitelesség pecsétjét a látomáshoz való önkéntes csatlakozás adja, amely nem egyházi vagy világi tekintélytől ered, hanem csak egy balgától. „A Szűz ma jelen van az Úr hajlékában, és a mennyei karokkal láthatatlanul imádkozik érettünk, Istenhez. Az angyalok a főpapokkal együtt leborulva hódolnak, a prófétákkal együtt az apostolok örömódát zengenek. Mert az istenszülő esedezik érettünk az örökkévaló Istenhez.”23 Jegyzetek 1 Ebből a szempontból fontos a belgiumi Chevetogne, ahol keleti rítusú bencés szerzetesek magas fokon művelték a bizánci irodalmi, liturgikus, és művészeti kultúrát, és hatékony segítséget nyújtottak a magyar görög katolikusság számára, a szellemi, lelki megújulásban. 2 II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: Határozat a keleti katolikus egyházakról. Budapest, 1968.7. „Tudják meg az összes keletiek, és legyenek bizonyosak felőle, hogy törvényes liturgiái szertartásaikat és fegyelmi rendjüket mindenkor megtarthatják, és meg is kell tartaniuk... Ha pedig ezektől helytelenül eltértek a korviszonyok miatt, vagy személyi körülmények miatt, igyekezzenek visszatérni őseik ha324
