Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

19-20. századi művészet

Omnis creatura significans Jegyzetek 1 A firenzei „Stazione Santa Maria Novella” vasútál­lomás 1935-ben készült el Giovanni Michelucci fi­renzei építész és munkatársai, a Gruppo Toscano néven pályázó team tervei nyomán, az olasz racio­nalista építészet egyik főművének tartják. Az „2%” törvény értelmében minden épülethez képzőmű­vészeti alkotást is kellett rendelni, így került az ál­lomás presszójának a falára Ottone Rosai két pan- nója, amelyek a toszkán tájat ábrázolják. 2 Vasco Pratolini (1913-1991), író. Legfontosabb re­gényei: Cronaca familiäre, 1947 (Beszélgetés öcsémmel, i960); Cronache dipoveri amanti, 1947 (Szegény szerelmesek krónikája, 1956); Metello, 1955 (Metello, 1961). Pratolini Rosai bíztatására kezd publikálni az „II Bargello” folyóiratban, a két művészt laza barátság fűzte össze. 3 Ottone Rosai 1895. április 28-án született Firenzé­ben és 1957. május 13-án halt meg Ivréában, mi­közben egy gyűjteményes kiállítását készítette elő a Centro Olivetti kiállítótermében. 4 1922-ben apja öngyilkos lesz, eladósodik, s a kilá­tástalan helyzete miatt beleveti magát az Arno fo­lyóba. 5 1922-től pár évig apja műbútorasztalos műhelyében dolgozik, hogy lerója a felhalmozódott tartozáso­kat. 6 1912-13-ban látogatja az Accademia di Belle Arti kurzusait, de 1913-ban eltanácsolják az Akadémiá­ról elfogadhatatlan magaviseleté miatt. 1942-ben visszatér az Akadémiára, amikor kinevezik a festé­szet tanszék tanárának. 7 1913-14-ben a Scuola Libera dellTncisione ed Ac­quaforte kurzusaira jár. 8 Ardengo Soffici (1879-1964), költő és festő, 1913- ban alapítja a „Lacerba” folyóiratot Giuseppe Pa- pinivel (1881-1956), amelyben a futurista művé­szet mellett száll síkra a „humánus egyetemesség nevében.” 9 1920. Firenze, Palazzo Capponi. 10 Giorgio De Chirico (1888-1978), festő, a „metafi­zikus festészet” megalapítója (Alberto Savinio és Carlo Cárrá mellett, Ferrara, 1917), s egyben leg­nagyobb alakja. 11 Macchiaioli: 1855-1867 között működő festészeti csoport, művészetük a valóság impressziójának áb­rázolására irányult. V.ö. IMacchiaioli. Sentimento del verő. Szerk. Francesca Dini. Milano, Silvana Editoré, 2007. 12 Giovanni Fattori (1825-1908), a Macchiaioli cso­port egyik meghatározó alakja. L. 11. sz. jegyzet. 13 Via Toscanella, 1922, olaj, vászon, 50x35 cm. Szig­nált és datált jobbra lent: O. Rosai 1922. Firenze, Collezione Enrico Vallecchi. Via Toscanella címmel Rosai két másik változatot is készít még ugyanab­ban az évben. 14 Minő Maccari (1898-1989), író, festő, kiadó és új­ságíró, rajzoló. 1926-ban veszi át az „II Selvaggio” c., a fasiszta ideológiát általánosságban elfogadó fo­lyóirat igazgatását, amely 1926-30 között Firen­zében jelent meg. Maccari szerint „A művészet egy faj intelligenciájának legmagasabb kifejezése.” 15 1922-ben feleségül veszi Francesca Feit, a La Na- zione c. firenzei napilap irodistáját, aki ismeri és el­fogadja Rosai természetét. 1938-ban a fasiszta rendőrség figyelmeztetésben részesíti homoszexu- alitása miatt, s csupán fasiszta múltjának köszön­heti, hogy elkerüli a koncentrációs tábort. 16 1953-ban, majd 1960-ban rendeztek jelentős kiál­lítást a műveiből a firenzei Palazzo Strozziban, majd számos kisebb kiállítás után 1995-ben a mű­vész születésének centenáriumán a firenzei Galle­ria Panantiban, 2008-ban pedig a firenzei Medici- Riccardi palotában nagyszabású retrospektív kiál­lítással adóztak a festőnek halála 50. évfordulója al­kalmából. Cinquanta dipinti di Ottone Rosai a 50 anni dalia scomparsa. Kiállításkatalógus, szerk: Luigi Cavallo és Piero Pananti. Firenze, Edizioni Pananti, 2008. Művészetét többek között olyan je­les művészettörténészek méltatták, mint Carlo Lu­dovico Ragghianti, Pier Carlo Santini, Raffaele Monti, Alessandro Parronchi, Vittoria Corti. 17 Margherita Sarfatti (szül. Margherita Grassini, 1880-1961) újságíró, művészetkritikus, Mussolini művészeti tanácsadója, a fasiszta éra művészetének kiváló ismerője és propagátora. Ő alapította a „No­vecento” csoportot, amelynek tagjai számára szá­mos kiállítást rendezett. Jelentős az 1930-ban írt Storia dell’arte c. könyve, amelyben a kortárs olasz művészet különféle irányait, irányzatait, kifejezési formáját taglalja. 18 Massimo Bontempelli (1878-1960), író, hozzájá­rult az olasz kultúra és irodalom megújításához. Megalkotta a „Realismo magico” néven ismertté vált elméletet, amely az olasz művészetnek nyitott, világos, metafizikus, kozmopolita, modern és vá­rosi jellegét követelte kifejezetten az olasz hagyo­mányokra építve. A képzőművészetben leginkább De Chirico festészete köthető ehhez az irányzathoz. 19 A „Stracittá” legjelentősebb képviselője Mario Si- roni (1885-1961). Mario Sironi 1885-1961. Kiállí­táskatalógus, szerk: Fabio Benzi. Milano, Electa, 1993­20 Mino Maccari 1924-ben alapította az „11 Selvaggio” folyóiratot. 21 Leo Longanesi (1905-1957) 1926-ban alapította a „LTtaliano” c. folyóiratot. 22 Ordasi Zsuzsa: La collezione dei quadri. In: Istit- uto Italiano di Cultura di Budapest. Szerk: D. Ma- rianacci. Budapest, 2005, 49-63. 23 Giorgio Morandi (1890-1964). Magyarországon a Szépművészeti Múzeumban állítottak ki a műve­iből 1991-ben (május 10-június 16). Giorgio Mo­randi: Budapest - Szépművészeti Múzeum, 10 maggio -16 giugno 1991. Curatori: Pier Giovanni Castagnoli e Silvia Evangelisti. Bologna, Gratis Edizioni, 1991. 24 Ugyanezt teszi írásaiban is, ahol keményen fogal­312

Next

/
Thumbnails
Contents