Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára 3. kép (balra fent). Chagall, Golgota, 1912, olaj, vászon, 174 x 191 cm, Museum of Modern Arts, New York 4. kép (jobbra). Chagall, Ábrahám áldozata, 1950-1955, olaj, vászon, 230 x 231 cm, Nice, Musée Message Biblique Marc Chagall. Részlet: az angyal 5. kép (balra lent). Chagall, Ábrahám áldozata, 1950-1955, olaj, vászon, 230 x 235 cm. Nice, Musée Message Biblique Marc Chagall nak, az emberi jogok elméletének korszerű megfogalmazásához. Maritain jó barátságban volt XXIII. János pápával (1881-1963), akinek nevéhez kötődik a II. Vatikáni Zsinat (1961-1965) összehívása. A zsinat jelentős döntéseket hozott, melyek hatása a mai napig befolyásolja a zsidó-keresztény párbeszédet és Európa kulturális gyökereinek integrálását; újragondolja az Egyház kapcsolatát a nem keresztény vallásokkal, így a zsidókkal is. A II. Vatikáni Zsinat eszméinek méltó folytatásaként II. János Pál, Karol Jozef Wojtyla (1920-2005), lengyel pápa 2000. évi zarándokúba során bocsánatot kért az Egyház nevében mindazokért a bűnökért, melyeket a történelmi Egyház tagjai a többi vallás, Isten és embertársaik ellen követettek el. Az Egyház új szellemiségét támasztja alá, hogy Párizs 2007-ben meghalt érseke, Jean-Marie Lustiger lengyel zsidó bevándorló családban született. Sorsuk — az egyházi vezetőé és a művészé — párhuzamba vonható. Chagall első párizsi tartózkodásakor megismerkedett az új művészeti áramlatokkal (többek között a kubizmussal, szürrealizmussal), művészekkel, és magába szívta a 20. századelő fontos gondolatait. Először az otthonról hozott emlékképeket, a haszid-zsidó élet mindennapjait festette meg. Kuriózumként hatott ennek a zárt világnak megjelenése a modern kortárs festészetben. A későbbiekben Chagall számára fontos céllá vált, hogy a két vallást, az Ó- és az Újszövetséget integrálja. Merész volt, szinte teljesen egyedülálló abban, hogy megfestette a megfeszített Krisztust és körülötte az égő falut, a menekülőket (3. kép). Chagall nagysága abban rejlik, hogy a 20. század egyik fontos vallási gondolatát, az egyesült zsidó-keresztény Európát képviselje magas színvonalon, művészi eszközeivel. Ma már természetesnek tűnik, hogy az egyesült Európában a kontinens egyetemes nézetéről, mint zsidókeresztény kultúráról beszélünk. Ehhez járult hozzá Chagall is bibliai tárgyú műveivel, Golgota sorozatával, a Biblia Üzenete Múzeumának megalapításával (4. kép). Chagall a Biblia-illusztrációk megbízásakor, élete legnagyobb hatású, 1931-ben tett palesztinai utazása során látta a múltat s a jelent (és később, 1948-ban Izrael újjászületését), a fényben ragyogó ősök földjét, amely összeolvadt gyermekkora emlékeivel. Ez ihlette a rézkarcokra és színes képei megfestésére (5. kép). Amikor Vence-ban újraalkotta bibliai alakjait (1950- 1955), már monumentális méretekben gondolkodott, szabadon, minden kötöttség nélkül. Chagall nagysága éppen abban áll, hogy átlépve minden dogmán és felekezeti különálláson, képes volt kifejezni a vallás realitását: a szenvedést és a szeretetet. Jegyzetek * Doktori disszertáció tézisei. 1 A motívumot Goethe is feldolgozta Iphigénia Tau- riszban című drámájában. The Sacrifice of Abraham (Gen. 22:1-18): The Biblical Subject in Chagall’s Art The aim of my research is to present the biblical works of Marc Chagall, and within this framework his rendition of Abraham’s sacrifice. Chagall, one of the most influential artists of the 20th century, explained and reformulated biblical stories. The subject of my thesis is Abraham’s sacrifice (Gen 22:1-18) within Chagall’s art and the unique style he used. I review the present the extant artistic illustrations of the subject, and subject them to iconographic examination. The works of Chagall that have a biblical subject, their unique interpretation, and their specific imaginative world represent a new chapter in the history of biblical illustration in the 20th century. This is the reason why I was very much taken with the oeuvre of the artist, and in this framework with the Sacrifice of Isaac. In my thesis I examine this problem in the context of the history of art, namely, the extent to which this classic theme prevailed in the modern avant-garde so characteristic of the early 20th centuiy, and the extent to which it deviated from it in the case of Chagall. 307
