Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára véli a kútkáva bécsi jelenlétét.6 Felmerül a kérdés, hogy Schmidtnek mi köze van a bécsi darabhoz. A válaszkísérlet előtt érdemes megvizsgálni a Kiscelli Múzeumban őrzött Schmidt-leltárkönyvekben a „pozzo” és „brunnen” névvel illetett tárgyak sorát, s azonosítani azokat a fennmaradt művekkel vagy nem fennmaradt művek ábrázolásával. A Schmidt-cég budapesti vállalatának inventáriumai és fényképei azonosító számok híján nehezen kapcsolhatók össze, s csak a leírás és az ár figyelembevételével feltételezhetjük egy-egy leltári tétel és a fényképek kapcsolatát. Az 1903-1921 közötti tizenegy leltárkönyv mintegy 110 fajta „Pozzo” és „Brunnen” rövid leírását adja.7 A tételeket megpróbáltam csoportosítani a leírásukban megnevezett jellegzetességek alapján. A „pozzók” megnevezésének egy része stílusjegyekre utal: görög,8 római^ román,10 gótikus,11 reneszánsz,12 barokk.^ A „romanischer Säulenpozzo” megnevezés feltehetőleg egy román stílusú motívumokkal díszített, egy vagy több oszloppal alátámasztott medencét jelöl, amint erre példát látunk a fent leírt 12-es számú és a SILOS kertjét bemutató fényképeken. A leltárkönyvekben szereplő „echt” és „Original” szavak megtévesztők. Feltételezhető, hogy inkább üzleti, mintsem művészettörténeti jelentést hordoztak. Az 1890-es években Velencében egyaránt 1000 lírába került egy eredeti középkori és egy azt imitáló, eredetinek eladott kútkáva. A kútkávák árát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Schmidt Miksánál 300 és 3000 korona között mozgott egy „echt” vagy „Original” pozzo ára anyagtól és mérettől függően. Egy kő vagy márvány kútkáva általában 1000 koronába került. Csupán egyetlen vas állványzattal ellátott kútkáva szerepel az inventáriumokban, melynek először 2000, majd 3500 korona volt az ára (Inv. No. 11108). A másolatok és imitációk ára 25 és 300 korona között mozgott. A „pozzók” megnevezésének egy része népekre utal, olaszokra^ és zsidókra.^ Más megnevezések városokra utalnak, talán a származási helyet jelölik: Palermo,16 Wien,17 Linz.18 Míg az első kettő esetében nehéz meghatározni a pontos típust, a linzi falikút esetében feltételezhetjük, hogy az megegyezik a ma is számos cég kínálatában létező, de már öntött vasból vagy alumíniumból kivitelezett típussal. A tételek másik részének elnevezése állatfigurákra utal, s talán a rajtuk megjelenő fő motívumot jelöli: oroszlán,^ róka,20 ökör,21 majom22 és elefánt.23 A „Springbrunnen mit Löwe” megnevezés mögött azt a bolognai Palazzo Sanuti-Bevilacqua udvarán álló, oroszlános kutat imitáló szerkezetet sejthetjük, amelyen a reneszánsz stílusú kútkáva egyik oldala mellett magas oszlop tetején ülő, és a kút fölé hajoló, szájából a kútkávába vizet csurgató oroszlánt helyeztek el. Ezt örökíti meg a 236-os számú fénykép, s a SILOS kert középső együttesét négy ilyen egymás mellé elhelyezett mű alkotja. A „Pozzo mit 4 Löwen” megnevezés talán a Kiscelli Múzeum udvarán ma is két példányban látható, sarkain négy oroszlán által tartott virágládát ta7. kép. Schmidt Miksa bemutatókertje: SILOS. Budapesti Történeti Múzeum - Kiscelli Múzeum, Schmidt Miksa hagyaték kaija. Az „Elefantenpozzo” egyik darabját ismeijük fel a Schmidt-hagyaték fotógyűjteményének 15-ös számú darabján: elefánt hátán álló, középen megcsomózott oszlop tetején medencével. A „pozzók” megnevezésének harmadik része magyar arisztokrata családokra utal, s talán a családnál lévő eredeti alkotásról készült másolatokat jelöli: Esterházy,^ Zichy,25 Hadik.26 A „Inv. No. 9677 Hadik Pozzo Original: 1000.-” jelzésű tétel kapcsán felmerül a kérdés, hogy az vajon megegyezik-e a tornanádaskai Hadik-kastély kertjéből származó henger alakú kút- kávával. A Schmidt hagyaték fényképgyűjteménye őrzi még egy családnevet tartalmazó „pozzo” képét (272- 273-as számú): az ún „Körmendy Pozzo” előképét a Nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivóedényei szolgáltatták. A „pozzók” megnevezésének negyedik része az ábrázolt motívumra utal: Traubenpozzo,27 Kreuzpozzo28 és Nonnenkopf Pozzo. A tételek ötödik csoportjának leírásában a tárgy felépítésére, például a formájára, az oszlopok számára,29 méretére (például Kindelpozzo) vagy a leendő használóra találunk utalást.3° Az 11108- as leltári számon „Steinbrunnen mit Eisenconstruc- tion und Sockel: 2000.-” vagy „echter Marmorbrunnen aus Pisa mit Eisenstangen verziert: 3500.-” viszonylag részletes leírással megjelölt mű esetében sem lehetséges meghatározni, hogy melyik pisai vagy Pisa környéki vasállványzatos kútról van szó. A leírás egyes esetekben csak a mű anyagának megnevezésére szorítkozik: terrakotta^1 műkő32 és gipsz.33 Emellett számos mű készült márványból, kőből és cementből. Bizonytalan, hogy mit jelenthetett a „vergoldet” és a „Mosaik eingelegt” technikája és kivitelezése. A mozaikberakásra némi támpontot nyújthat a Schmidt-hagyaték 218-as számú fényképe, amely egy oroszlán hátán álló, cosmateszk mozaik díszítésű oszlop tetején elhelyezett szenteltvíztartó medencét ábrázol. A felirata alapján bizáncias stílusú alkotás car- rarai márványból készült, és az 1892-1912 között működő római Galéria Sangiorgi tulajdonában volt.34 A „pozzók” megnevezésének egy további része a 293
