Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Komárik Dénes Hofrichter József ismeretlen zsinagóga-terve E forrásközlő tanulmány1 bevezetéséül célszerű két mozzanatot felidéznünk, melyek egyrészt a tervkészítést, másrészt annak milyenségét alapvetően motiválták, s mintegy az egész írás összefogó vázát jelentik. A Dohány utcai zsinagóga megvalósításának (1854- 1859) két döntő előzményével találkozunk a 19. század első felében. Az egyik a pesti zsidóság számbeli, kulturális és anyagi súlyának rendkívüli megerősödése, a másik a zsidó kultusz modernizálására törekvő mozgalom kibontakozása és megerősödése. Ez utóbbi során a megreformált istentiszteletet 1828-ban a Király utcai „Fehér lúd”-házban levő „Cheszed Neurim” egylet templomában vezették be, mely templom 1830- ban az Orczy-házba költözött újonnan kialakított, nagyobb otthonába. Ezt — az 1825/26-ban Josef Kornhäusel által épített bécsihez hasonlóan — kultusztemplomnak nevezték.2 Az új törekvéseknek — a szertartások megváltoztatott módon történő végzésén túl — építészeti konzekvenciái is voltak. Ezek azonosak azokkal a sajátságokkal, amelyeket az ortodox és neológ templomépítés összehasonlítása során megállapíthatunk. Bár a kettő között nincs éles elválasztó vonal, az előbbiek — a bima (almemor) központi elhelyezése nyomán — jobban hajlanak a centrális elrendezéshez, a keresztény kultuszra emlékeztető orgonát, tornyot és kupolát pedig elkerülik. A bima központi elhelyezkedése az ortodox templomoknál magával vonja a padsorok efelé irányuló elrendezését. A neológ templomban, kultusztemplomban a bima funkciója a szentélybe tevődik át, így a padsorok — a keresztény templomokhoz hasonlóan — a bejárattól a szentélyig folyamatosan helyezkednek el. így természetesen teret kap a hangsúlyozottan hosszházas elrendezés lehetősége. Bár bérelt házban is lehetséges volt imaház létesítése, annak megfelelő, bár nyilván szerényebb építészeti kialakítással — ahogyan ez az Orczy-házban is történt —, de nagyszabású, önálló zsinagóga építésének elengedhetetlen feltétele volt saját telek szerzése. Ez azonban Pesten hosszú ideig súlyos nehézségekbe ütközött. Egyes szabad királyi városokban ugyanis, így Pesten is, a zsidók abban az időben tulajdonjogilag ingatlant nem szerezhettek. E tilalom csak szokáson, de nem törvényen alapult, és nem is tartották be mindenhol, (így például Arad, Szabadka, Szeged, Temesvár, Újvidék megengedte a zsidóknak a telekvásárlást.) S bár a Helytartótanács a 18. század vége óta nem egy esetben védte a zsidókat a városok visszaszorító törekvéseivel szemben, a telekszerzés ügyében ezen a fórumon sem tudtak eredményt elérni. „Hiába folyamodtak már 1812-ben, hogy engedjék meg nekik zsinagóga, valamint iskola építésére szolgáló telek vásárlását, kérésüket elutasították. Hasonló próbálkozásuk 1825-ben ugyancsak sikertelenséggel járt.”3 Ez utóbbinak intézése során a hitközség 1827-ben terveket nyújt be zsinagógára és lakásokat is tartalmazó iskolára.4 Mivel ezek költségvetése 1827 február elejétől e hó 18-ig folyamatosan, épületenkint került ki tervezője kezéből, a tervek nyilván 1826 (végén) készültek. Telekkel nem rendelkezvén, nem meghatározott helyszínre készültek, hanem az általános telekméretek figyelembevételével, s azzal a megjegyzéssel, hogy vagy a Terézvárosban vagy a Lipótvárosban képzelik el. Ilyen értelemben tehát eszmei terveknek tekintendők, s a hitközség kérelmének jobb elbírálhatóságát célozták. Az eddig ismeretlen tervek készítője Hofrichter József (1779-1835), a klasszicizmus pesti népszerűsítőinek a klasszicizáló későbarokkból, illetve az ún. copf építészeti áramlatból induló kisebb mestereinek egyik legkiválóbb képviselője volt.5 E zsinagóga-terv sajátsága, hogy a bima nem központi elhelyezésű, hanem a frigyszekrény előtt áll, és a padsorok hosszanti elhelyezésben sorakoznak a bejárattól a szentélyig. 1837. május 10-én a hitközség felségfolyamodvány- nyal fordul a királyhoz, hogy — miként a bécsi zsidóknak — nekik is adják meg a templomhoz, iskolához és kórházhoz szükséges telekszerzési jogot. Ez a kezdeményezés már részleges sikerrel jár, mert bár a templom- és iskolatelek szerzéshez nem járult hozzá az uralkodó, a kórház építéséhez szükséges birtokvásárlást megengedte. A hitközség örömmel használta fel a királyi kegyet, s Hild József terve szerint 1840/42- ben felépítette a Gyár utcai kórházat.6 Alapkövét 1841. szeptember 21-én József nádor jelenlétében tették le. Ezek után térjünk át a Hofrichter-terveknek és a hozzájuk tartozó alapvető iratok szempontunkból fon1. kép. Hofrichter József: A zsinagóga eszmei terve 1826ból. Alaprajz 255