Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Basics Beatrix A nemzeti múlt emlékhelye: A Magyar Nemzeti Múzeum _________________________________ Képtára A Magyar Nemzeti Múzeum 1802-ben történt alapítása után hat év telt el, amikor Miller Jakab Ferdinánd, az első igazgató az országgyűlés elé terjesztette múzeumtervezetét.1 E tervezetben megemlítette, hogy az intézmény falait díszítsék a nemzet nagyjainak képei. Ezek összegyűjtésének legegyszerűbb módja a közadakozás lett volna elgondolása szerint. Az „Acta Litteraria Musei Nationalis Hungarici” 1818-ban megjelent első kötetében Miller számvetést készített a fiatal intézmény szervezetéről, működéséről, céljairól. Pantheum néven említette egy külön osztály szükségességét, amelynek „falait a régi korból való és jelenkori fejedelmek, királyi személyek, a király és haza körül érdemeket szerzett férfiak képmásai borítsák, hogy azok erényei követendő példa gyanánt álljanak az ifjabb nemzedékek előtt.” Megjegyezte még, hogy mindaddig csak tizenkét képet sorolhatott ide.2 Ezek már hét éve látogathatók voltak a közönség számára, s a látogatás rendjét maga a nádor szabta meg i8n-ben.3 Az 1818-ban említett 12 képmás egy része Széchényi Ferenc gróf gyűjteményéből származott, mások azonban ajándékként kerültek a Múzeumba. A századközépig főként adományozásból gyarapodott a Nemzeti Múzeum képtára, s kezdetben csak egy-egy művet ajándékoztak oda, többnyire arisztokrata családok tagjai. Csaknem egyidejűleg művészek is csatlakoztak az adományozók sorához. Más művészek még állást is szívesen vállaltak volna az új intézményben: Kisfaludy Károly 1817-ben levélben ajánlkozott József nádornak, képtárőri tisztségre pályázva, de a nádor elutasította, nem bízván meg a közismerten „állhatatlan” ifjúban. A lassan gyarapodó képtár hosszú ideig a könyvtárőr felügyelete alá tartozott. A század végéig folyamatosan művészek töltötték be a képtárőri posztot: 1847-től 1868-ig Kiss Bálint, 1868-tól 1890-ig Ligeti Antal, 1890-től 1898-ig Than Mór. 1825-ben került Peter Krafft két nagy történelmi képe közadakozásból a Múzeumba. Ferenczy István 1823-ban Rómából hazatérvén egy szobrát ajánlotta föl, s el is helyezték azt. 1832-ban készült el a szerződés Jankovich Miklós gyűjteményének megvásárlásáról, amely azonban nem sok festményt tartalmazott, alig hatvan darabot (az augsburgi Fugger-képtár képei, valamint 17-18. századi itáliai festmények, magyar művészek képei nem szerepeltek benne), s azok is csak az árvíz után kerültek a Ludoviceumba.4 1836-ban Pyrker János László egri érsek a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta festménygyűjteményét. Csak 1844- ben költöztették azonban az anyagot Pestre, 1845- ben Kiss Bálint képtárőr rendezte el, s 1846 márciusában, József nádor neve napján nyílt meg ünnepélyesen. Katalógusát 1846-ban jelentette meg Mátrai Gábor. 5 A Pyrker gyűjtemény 190 festményét két te1. kép. Lotz Károly: Hunyadi János képmása. Olaj, vászon. Pannonhalma, Főapátsági Gyűjtemények remben mutatták be: az elsőben az itáliai mesterek képeit, a másodikban pedig vegyes külföldi műveket, köztük egyetlen magyar művész munkája, id. Markó Károly „Szent hajdan gyöngyei” című képe (Pyrker költeményének illusztrációja). A kollekció nagy részét Pyrker itáliai utazásai és velencei pátriárkasága alatt szerezte. Ez volt az első nyilvános magyar képtár, szakszerűen elrendezett gyűjteménnyel, a közönség okítására és szórakoztatására, valamint a tanulni vágyó művészek céljaira. 1840-ben már közadakozásból vették meg Markó Károly egy újabb képét, s a Pesti Műegylet tevékenységével, kiállításainak rendszeressé válásával a Nemzeti Múzeum képtárának állandó gyarapítójává vált. Alapszabálya kimondta, hogy a múzeumi Nemzeti Képcsarnok számára lehetőség szerint évente vásároljon képeket. Ezek a negyvenes években jórészt tájképek, életképek, illetve ritkábban vallásos témájú művek voltak. 1846-ban, József főherceg nádorságának fél évszázados jubileuma alkalmából Kubinyi Ágoston igazgató Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyesületet hozott létre.6 Az egyesület évkönyvének bevezetőjében olvashatunk annak keletkezéséről és működésének tör- ténetéről.7 Magyarországon 1844-ig nem létezett nyil237
