Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Omnis creatura significans Ezen túl a megvalósított forma Hefele fiatalkori emlékét, a würzburgi érseki palotát is felidézte: Évekig dolgozott a palota építő-gárdájában, s megfigyelhette a közép és a sarokrizalitokon egyaránt előforduló, négy toszkán oszloppal alátámasztott erkély-formát. Az alaprajz semmit sem változott az eredeti beosztáshoz képest, természetesen azon kívül, hogy a homlokzathossz és az oldalszárnyak hossza egy-egy tengellyel rövidebb lett a kivitelezés során. Az alaprajzokon szerepel ezen kívül még az a — később lebontott — galéria is, amely a vártemplomhoz kapcsolta az épületet. A palota helyét egyértelműen meghatározta a belsővárban 1665-ben épített vártemplom, amelyet székesegyháznak használtak. Hefele első tervén közös tengelyre fűzte a két épületet, úgy, hogy az U-alakú palota hátrafelé futó szárnyai között, az udvar negyedik oldalának lezárását a templom szentélye alkotja. A palota udvarából tehát közvetlenül be lehetett jutni a székesegyházba. A teljes zártság kedvéért a palota szárnyait kétoldalt egy-egy derékszögben beforduló galéria folytatja a szentélyig. Maga az épület a várnégyszög maradványainak keleti oldalára került. Felépítéséhez a bástyán kívüli térség egy részét és a feltöltött vizesárkot is el kellett foglalnia. 1782-ben a városi tanács megtárgyalta a polgároknak ez ügyben tett panaszát.8 A feltöltött talajon az építkezés később sok problémával járt. Ebben az időben az új székesegyház ötlete még nem vetődött fel, illetve amikor felmerült, még nem a mai helyére gondoltak. így 1780-ban a püspök elkészíttette a palota-kert terveit, s a francia-kert a mai székesegyház helyét foglalta volna el.9 A vártemplom lebontására csak 1791-ben került sor, vagyis „együttélése” a palotával közel tíz évig tartott. Szily eleinte nem gondolt lebontására, mert a templom kibővítésére 1781-ben még tervet dolgoztatott ki építészével.10 Valószínűleg a galériákat is ekkor bontották le, hogy a cour-d’honneurt megnyissák. A földszintes 2. kép. A pozsonyi (Bratislava, SK) prímási palota 3. kép. Tischler Antal, A szombathelyi püspöki palota, (rézmetszet, 1791) árkádos fedett galériák funkciója ugyanis megszűnt. A palotát eredetileg építészetileg kiképzett részekkel kívánták a tér többi egyházi épületéhez fűzni. Ilyen volt az egykori kertet elölről lezáró fal is, amely a palota és a szeminárium között futott. Tischler Antal 1791-es rézmetszete elárulja, hogyan képezték ki e fal felületét (3.kép).u Látható, hogy a palota földszintjével azonos magasságú fal kialakítása a földszinti architektúrát követte: fejezet nélküli pillérek között fülkék tagolták. A fülkék mélyét ablakok törték át, a pillérek felületét pedig a palota pilléreihez hasonló módon táblák díszítették (a metszeten ezek kiemelkedését eltúlozza a rajzoló). Ezt a falazatot később, a székesegyház építésekor lebontották, de megmaradt a másik oldalon, az épülethez délről csatlakozó bővítmény, az ún. püspökbazár. Ez is pillérekkel tagolt földszintes fülkesor, bennük üzletekkel. Egykor, a földszint többi teréhez hasonlóan alárendelt funkciójú helyiségeket foglalt magába: éléstárat és műhelyeket.12 A fal alakítása az épület földszinti falképzésére emlékeztet. Lezárásaként ugyanúgy lekerekített sarkot látunk, mint a palotán. Az épület külsejének összképét vizsgálva feltűnik, hogy az egyenes vonalak teljes mértékben uralkodnak azon. Az ablakok nagy része egyenes záradékú, vagy ha mégis íves vonalú, akkor az erőteljes vízszintes szemöldökpárkány ellensúlyozza az íves vonal hatását. A négyszögletes elemek, az egyenes vonalak uralma tehát szembetűnő jellegzetessége a műnek. A homlokzatalakítás legtöbb sajátosságára a bécsi palotaépítészetben találunk előzményeket. Az 1650— 80 között elteijedt és ma már többnyire csak Wolfgang Wilhelm Praemer metszeteiről (1678) ismert típust (hosszú homlokzat, egyforma axisok „végtelen” addí- ciója, a falfelületen egyenletes „háló” pilaszterekből és párkányokból) a századvégen felváltotta egy új változat, amelyen már megjelent a középrizalit, a hangsúlyos középtengely és a szinteket átfogó pilaszter.'3 Előzménye Bernini Palazzo Chigi-je (1662) volt, amelyet egyes osztrák mesterek a helyszínen ismertek meg (pl. Johann Bernhard Fischer von Erlach Rómában), mások metszetekről (pl.Antonio Specchi vagy G. B. 226
