Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)

Barokk művészet

Omnis creatura significans Ezen túl a megvalósított forma Hefele fiatalkori emlé­két, a würzburgi érseki palotát is felidézte: Évekig dol­gozott a palota építő-gárdájában, s megfigyelhette a közép és a sarokrizalitokon egyaránt előforduló, négy toszkán oszloppal alátámasztott erkély-formát. Az alaprajz semmit sem változott az eredeti beosz­táshoz képest, természetesen azon kívül, hogy a hom­lokzathossz és az oldalszárnyak hossza egy-egy ten­gellyel rövidebb lett a kivitelezés során. Az alaprajzo­kon szerepel ezen kívül még az a — később lebontott — galéria is, amely a vártemplomhoz kapcsolta az épü­letet. A palota helyét egyértelműen meghatározta a bel­sővárban 1665-ben épített vártemplom, amelyet szé­kesegyháznak használtak. Hefele első tervén közös tengelyre fűzte a két épületet, úgy, hogy az U-alakú pa­lota hátrafelé futó szárnyai között, az udvar negyedik oldalának lezárását a templom szentélye alkotja. A palota udvarából tehát közvetlenül be lehetett jutni a székesegyházba. A teljes zártság kedvéért a palota szárnyait kétoldalt egy-egy derékszögben beforduló galéria folytatja a szentélyig. Maga az épület a várnégyszög maradványainak ke­leti oldalára került. Felépítéséhez a bástyán kívüli tér­ség egy részét és a feltöltött vizesárkot is el kellett fog­lalnia. 1782-ben a városi tanács megtárgyalta a polgá­roknak ez ügyben tett panaszát.8 A feltöltött talajon az építkezés később sok problémával járt. Ebben az időben az új székesegyház ötlete még nem vetődött fel, illetve amikor felmerült, még nem a mai helyére gondoltak. így 1780-ban a püspök elkészít­tette a palota-kert terveit, s a francia-kert a mai szé­kesegyház helyét foglalta volna el.9 A vártemplom lebontására csak 1791-ben került sor, vagyis „együttélése” a palotával közel tíz évig tartott. Szily eleinte nem gondolt lebontására, mert a templom kibővítésére 1781-ben még tervet dolgoztatott ki épí­tészével.10 Valószínűleg a galériákat is ekkor bontották le, hogy a cour-d’honneurt megnyissák. A földszintes 2. kép. A pozsonyi (Bratislava, SK) prímási palota 3. kép. Tischler Antal, A szombathelyi püspöki palota, (rézmetszet, 1791) árkádos fedett galériák funkciója ugyanis megszűnt. A palotát eredetileg építészetileg kiképzett részekkel kívánták a tér többi egyházi épületéhez fűzni. Ilyen volt az egykori kertet elölről lezáró fal is, amely a palota és a szeminárium között futott. Tischler Antal 1791-es rézmetszete elárulja, hogyan képezték ki e fal felületét (3.kép).u Látható, hogy a palota földszintjével azonos magasságú fal kialakítása a földszinti architektúrát követte: fejezet nélküli pillérek között fülkék tagol­ták. A fülkék mélyét ablakok törték át, a pillérek felü­letét pedig a palota pilléreihez hasonló módon táblák díszítették (a metszeten ezek kiemelkedését eltúlozza a rajzoló). Ezt a falazatot később, a székesegyház épí­tésekor lebontották, de megmaradt a másik oldalon, az épülethez délről csatlakozó bővítmény, az ún. püs­pökbazár. Ez is pillérekkel tagolt földszintes fülkesor, bennük üzletekkel. Egykor, a földszint többi teréhez hasonlóan alárendelt funkciójú helyiségeket foglalt magába: éléstárat és műhelyeket.12 A fal alakítása az épület földszinti falképzésére emlékeztet. Lezárása­ként ugyanúgy lekerekített sarkot látunk, mint a pa­lotán. Az épület külsejének összképét vizsgálva feltűnik, hogy az egyenes vonalak teljes mértékben uralkod­nak azon. Az ablakok nagy része egyenes záradékú, vagy ha mégis íves vonalú, akkor az erőteljes vízszin­tes szemöldökpárkány ellensúlyozza az íves vonal ha­tását. A négyszögletes elemek, az egyenes vonalak uralma tehát szembetűnő jellegzetessége a műnek. A homlokzatalakítás legtöbb sajátosságára a bécsi palotaépítészetben találunk előzményeket. Az 1650— 80 között elteijedt és ma már többnyire csak Wolfgang Wilhelm Praemer metszeteiről (1678) ismert típust (hosszú homlokzat, egyforma axisok „végtelen” addí- ciója, a falfelületen egyenletes „háló” pilaszterekből és párkányokból) a századvégen felváltotta egy új válto­zat, amelyen már megjelent a középrizalit, a hangsú­lyos középtengely és a szinteket átfogó pilaszter.'3 Előzménye Bernini Palazzo Chigi-je (1662) volt, ame­lyet egyes osztrák mesterek a helyszínen ismertek meg (pl. Johann Bernhard Fischer von Erlach Rómában), mások metszetekről (pl.Antonio Specchi vagy G. B. 226

Next

/
Thumbnails
Contents