Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára a sárkány látomását jeleníti meg, amikor a holdsarlón álló, csillagkoronás, Napba öltözött asszony újszülöttjét egy hétfejű, tűzvörös sárkány akaija felfalni, de a „gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték” (12, 1-6). A festmény az apokaliptikus látomásnak csak ezt az egy jelenetét állítja elénk: az angyalok fehér lepedőn emelik az Atya színe elé a kisdedet. Anya és fia felajánlását, égi megszentelését, kijelölt küldetését ábrázolják a tétszentkúti oltárképek. Tematikájuk távol áll egy szerény, elsősorban csak lokális jelentőséggel bíró búcsújáróhely tárgyainak ikonográfiái programjától. Eredetileg nem e templom részei voltak, nem is ide készültek, amit megerősítenek a templom eddig feltárt történeti adatai is. Tétszentkút félúton található Győr és Pápa között. A kápolna alapítását a szentélyből a sekrestyébe vezető ajtó feletti, az alapítással egyidejű, kronosztikonos kőtábla örökíti meg, pontosan, de rejtélyesen. 1715-ben Christianus Aillers „Caesaris Capitaneus de Regimine Equestri,” az itt lévő kútvizétől meggyógyult és csodás felépülése helyén kápolnát emeltetett. Mindez azonban nem magyarázza meg, hogy miért kapott a kápolna Páduai Szent Antal titulust, hogy miként került a főoltárra a passaui Madonna kegyképének másolata, és természetesen nem árulkodik arról sem, hogy ki is volt ez a titokzatos alapító, akinek nevét csak erről a tábláról is- meijük, neve más történeti forrásból eddig nem bukkant elő. A templom Canonica visitatiói szerint 1744- ben építették a mai templom elődjét, szentélyként felhasználva a korábbi kegykápolnát.20 1782-ben kibővítették a templomot,21 amely a helyszíni megfigyelések alapján, a templomhajó megemelését valamint kelet felé bővítését jelentette.22 1860-ban leégett a templom fedélszéke, és Simor János, akkor még győri püspök, hathatós anyagi segítsége révén sikerült ismét megfelelő állapotba hozni.23 A 18-19. században készült Canonica visitatiókból, az építési adatokon kívül, elég részletesen értesülünk a templom építészeti részleteiről, korabeli állapotáról, oltárainak felállításáról és titulusaik módosulásáról.24 Az 1825 után készült Ca- nonica visitatio a leggazdagabb a templom berendezési tárgyaira vonatkozó adatokban.25 A főoltár 1769-től díszítette a templomot, az épület titulusának megfelelően Páduai Szent Antalnak volt szentelve és a Szent Szűz képét is elhelyezték rajta.26 A szentélyt elválasztó míves kovácsoltvas rács 1772-ben készült, a Szent Anna-oltár alapítását i746-ra,27 a Szent József-oltárt 1775-re,28 a szószéket pedig 1773-ra teszi az összeírás, amely — ezek mellett —, a felállítás évszáma nélkül megemlít egy Kálvária-szoborkompozíciót is.29 A két festmény először az 1873-as Canonica visitatio függelékében, a „Különfélék” megnevezés alatti E pontban tűnik fel: „2 nagy régi kép: a.) Sz. Háromság, b.) B. Sz. Mária avatása.” Kétségkívül erről a két képről van szó, amelyeket a 18. század végi, 19. század első felei vizi- tációs jegyzőkönyvek még egyáltalán nem említenek.3° A festmények provenienciájának meghatározásához az egyetlen lehetséges fogódzópontot a Megváltás allegóriája festmény adja. A korábbi szakirodalom a képeket Maulbertsch és Dorffmaister kérdéses műveként tartotta számon^1 a festmények 2000-ben történt restaurálása során a Megváltás allegóriáját, szignója alapján, Felix Ivo Leicher alkotásaként lehetett azonosítani.32 A festményen ábrázolt Apokaliptikusjelenés képi megfogalmazását a 18. századi közép-európai festészetben, Paul Troger alkotta meg 1728-ban, a Sankt Pöltenben lévő Angolkisasszonyok templomában,33 majd nem sokkal azután, az 1733-1734-ben elkészült altenburgi bencés apátsági templomban lévő monumentális kupolafreskóján. Az altenburgi falképek minden további, hasonló tematikájú, 18. századi osztrák alkotás kiindulópontjává váltak.34 János jelenéseinek, a tétszentkúti festménnyel azonos, tematikájában szűkített interpretációja sem ismeretlen a korabeli osztrák festészetben. Daniel Gran freskóján, amelyet 1746-1747-ben készített a bécsi Szent Anna- templom orgonakarzata fölé, a jelenetnek szintén csak ez a részlete látható.35 Leicher és Gran megegyező ikonográfiái programja ellenére Leicher festménye kompozicionális megoldásában a trogeri és grani előképek kompilációja. A kép datálása, festőjének ismerete ellenére is bizonytalan. Leichernek, megközelítőleg negyvenévnyi munkássága során készült képei a Habsburg-birodalom területén kívülre is eljutottak, és mennyiségileg sem jelentéktelen életművének teljes feldolgozása még csak részleteiben publikált.36 A Megváltás allegóriája-festményt fénykezelése, a reflexek erőteljes alkalmazása, az alakok kontúrozottsá- gának megoldása, Leicher korai képeihez sorolja. Datálása az 1750-es évek közepétől az 1760-as évek második feléig képzelhető el; mivel Tétszentkút búcsújárótemplomának két festménye egymásra épülő, egymást szorosan kiegészítő ikonográfiái programot alkot, ezért a Mária felajánlása festmény készítésének ideje sem térhet el lényegesen ettől az időponttól. A Mária felajánlása kompozíció datálásának bizonytalansága mellett sokkal problematikusabban jelenik meg a mester kérdése, mivel a kép szignálatlan, és jelenleg nem kapcsolható a 18. század közepén hazánkban alkotó mesterekhez. A Megváltás allegóriájához képest teljesen eltérő kompozicionális eszközöket, festészeti megoldásokat, koloritot, fény- és árnyékkezelést használó oltárképet bizonyosan nem lehet Leicher munkásságához kötni. Alkotóját, jelenleg, a mesterek abban a még kevéssé ismert körében keressük, akik elsősorban a 18. század nagy bécsi művészeinek architektúra-festőiként ismertek, de időnként önállóan is vállaltak munkát, vagy önállósították ma- gukat.37 A tétszentkúti festmény kapcsán egyelőre Franz Joseph Wiedon (1703-1785 után) — vagy az újabb szakirodalom által Francois-Joseph Vidonként említett — quadratúrista neve merült fel.38 Wiedon elsősorban, mint architektúra-festő ismert, aki eleinte Daniel Grannal,39 majd vejével, Josef Ignaz Mildor- ferrel4° dolgozott együtt. Tagja volt a bécsi Akadémiának,41 az 1763 és 1782 közötti adatok szerint „k. k. Cabinet Mahlereként évi 800 forint járandóságot ka- pott.42 Ma egyetlen szignált, figurális képe ismert, az 207
