Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Barokk művészet
Omnis creatura significans További Brodlakovics-ikonokat őriznek a nagybányai Múzeumban (Kér esztr efeszít és, 1671, Három egyházatya).« A Munkácson műhelyt nyitó mester így a visnyai mesterek közül talán a legtávolabbra jutott el megbízásai nyomán. Ebben az időszakban a templombelső képi rendjében változatlanul meghatározó szerepű az ikonosztá- zion. Már négy ikonsorból áll, lent jelenetes predel- lákkal, fent Keresztrefeszítés csoporttal. Ikonjai nem készülhettek el mindig egyszerre. Emellett a templomhajóban Kriszus szenvedéseit és az Utolsó ítéletet ábrázoló nagyméretű ikonokat is elhelyeztek. E három feladat, majd az ehhez társuló falkép-készíttetés igénye számos mesternek adott munkát. A helyi kereslet és számos egyházközség szűkös anyagi lehetőségei miatt Brodlakovics mellett a munkácsi egyházmegyében megrendeléshez jutottak más Visnyáról származó mesterek is. Ezek magyarországi tevékenységét is feliratos ikonjaik igazolják. A visnyai műhelyhez különböző képzettségű mesterek kapcsolódtak. Egyes ikonok komolyabb mesterségbeli tudásról tanúskodnak, mások inkább a naiv népi ikonfestészethez körébe sorolhatók.16 Tyuskán egy 17. századi Krisztus szenvedései-ikont írtak le, melyen Sztefán visnyai festő kézjegye szerepelt.^ Ungváron az ismeretlen helyről származó Ke- resztrefeszítés-ikont Hrickó festő jegyezte „Isten 1656. évében Hricko festette Visnyáról” (Ungvár, Kárpátaljai Megyei Boksay József Művészeti Múzeum).18 Brodlakovics Mihály kortársai között találjuk az ugyancsak Visnyáról származó Jackó mestert, aki ugyancsak kedvelte a feliratok alkalmazását. Domasi- nán az Utolsó ítélet ikon ószláv nyelvű megsérült felirata arról kezdi a beszámolót, hogy „Az Úr 1656. évében készítette a sokvétkű Jackó mester Visnya lengyel városból, amikor háború volt a kozákokkal és a lengyelek és a svéd és Moszkva...”19 Ugyanez a mester így feliratoz egy Kárpátaljáról származó Keresztrefeszítés- ikont: „Ezt az ikont Lázár áldozópap csináltatta egészségéért és szülei bűneinek elengedéséért Isten 1656. évében Jackó festő Visnyáról” (Lvov, Képtár).20 A kutatás ugyanennek az ikonfestőnek tulajdonítja Fegya Sztefanikuv halotti ikonportréját (1668. Lvov, Nemzeti Múzeum). Az ikon az elhunyt kislányt a szüzek temetési hosszú fehér ruhájában, fején koszorúval ábrázolja amint imádkozó kéztartással fordult az Istenszülőhöz. A kép felirata megemlékezik arról, hogy „Ezt az ikont Isten szolgája Szemion Sztefanikuv készíttette, kislányát Fegyát, aki elment erről a világról az Atyaistenhez négyéves korában az 1668. évben, akinek adj Uram Istenem örök nyugalmat.”21 Jackó festő ikonjain a népi mesterek munkáinak kötetlensége a visnyai festők mesterségbeli gyakorlottságával párosul.22 Brodlakovics kései munkásságával párhuzamosan is érkeznek újabb visnyai mesterek Kárpátaljára: Ioann (Iván) (Keresztrefeszítés mellékalakokkal Szu- chán: „Isten 1678. évében loan visnyai festő.”)23 A17. század utolsó negyedére a szignálási gyakorlat egyre általánosabbá válik a Lengyelországból érkező mesterek esetében. Iván Scsireckij Mosztiszkiből költözött át először Przemyslbe, majd innen indult megrendelések teljesítésére.^ Szuchán az ikonosztáziont készíttették el általa, amint ez egy feliratból is kiderül („A Przemyslből való Iván Scsireckij festő által”).25 Az egykori együttesből csak töredékek ismertek. Az 1679. évvel jelölt predella-képek tartalmukban az Alapképsorban szokásosan álló négy ikonhoz, Szent Miklós, Mária, Krisztus és a templom tituláris szentje Keresztelő János ikonjához kapcsolódnak: Szent Miklós ereklyéinek átvitele Myrából Bariba, Barlanglakó Szent Antal és Teodóz — a kijevi Lavra Mária-je- lenés utasítását követő alapítói —, Ábrahám áldozata, mint a krisztusi áldozat előképe, és Keresztelő Szent János fejevétele jelenetek. A kompozíciók ugyanakkor a szenteket korszerű módon, aktualizálva, 17. századi viseletben és környezetben ábrázolják. A munkácsi püspökség már a középkorban is szoros kapcsolatokat ápolt az északi és déli bizánci rítusú szomszédos egyházmegyékkel. A bizánci hagyományt követő, ugyanakkor sajátos, közép-európai felfogású és megfogalmazású posztbizánci művészeti iskola jött létre e területen. A17. század a munkácsi a püspökség történetében újabb kulcsfontosságú időszak, hiszen ez az ungvári egyházi unió (1646) előkészítésének és fokozatos térhódításának az időszaka, amikor a helyi egyház megtartva egyházfegyelmi, liturgikus gyakorlatát kinyilvánítja egységét Rómával. A17. század elején a késő középkorban bekövetkezett válságidőszak után az egész posztbizánci világban új látásmód jelei tűntek fel. A késő reneszánsznak megfelelő szemlélet- mód nyilvánul meg a korabeli templomépítészetben, belső berendezésükben. Ebben a folyamatban a galíciai görög katolikusok gyorsan polgárosodó városaik révén a régióban élenjártak. A munkácsi püspökségben különösen a galíciai kapcsolatok révén meglehetősen gyorsan teijedt el az új szemlélet, aminek a korszak ikonfestészetében számos példáját láthatjuk. A korszak ikonfestészetének főképp ikonográfiái vonatkozásban érdekes ikonjai között több szempontból is jelentősek a visnyai mesterek, és köztük Brodlakovics művei. Egyrészt a reneszánsz díszítő elemek, itáliai brokát-háttérmustra alkalmazásában, a térbeli megjelenítésre való törekvésben, és nem utolsó sorban a kedvvel alkalmazott szignálási gyakorlat révén új időszakot példáznak, a reneszánsz megjelenését a helyi posztbizánci művészetben. Másrészt, a lejegyzett adományozási felirataikból számos adalék olvasható ki a korszak megbízói gyakorlatával, munkaszerződéseivel kapcsolatban, így pótolják némiképp a hiányzó levéltári forrásokat. A 18. századra a visnyai műhely festői felfogását helyi mesterek vitték tovább, azonban a szignálás korábbi gyakorlata abbamarad. Jegyzetek 1 Ld. bővebben Hodinka Antal: A munkácsi görög- katholikus püspökség története. Budapest, 1909; PiRiGYi István: A magyarországi görög katolikusok története. I—II. Nyíregyháza, 1990. 190
