Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Reneszánsz művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára kilenc évben. Ő volt az, akinek segítségével a domonkosok és a Mediciek 1436-ban megszerezték a San Marco kolostort. Napi kapcsolatban állt mindazokkal, akiknek — Fra Angelico mellett — szerepük lehetett az 1438-9-ben készülő főoltár koncepciójának kialakításában, mindenekelőtt Cosimo és Lorenzo de’Medicivel, Antonio Pierozzival, a zsinat résztvevőivel.21 1443 január 6-án az ő jelenlétében szentelték fel a létesítményt. Valószínű, hogy amennyiben IV. Jenő — vagy egyik bizalmasa — hallott valamit a Rolin kancellár Madonnájáról, azt elmesélte a San Marco illetékeseinek, mindenekelőtt Fra Angeliconak. Nem a San Marco oltár programjába való beleszólásra gondolok, sem- nem olyan többé-kevésbé kötött formációkra, mint amilyen a művészetről folytatott humanista dialógus,22 az ekphrasis 23 vagy a memória művészete.24 Azonban miért ne tételezhetnénk fel a készülő művel kapcsolatos informális beszélgetéseket?^ A pápa mesélhetett arról, amit megtudott; hogy hallott egy képről, amelyen „a Madonna ruhaszegélyén idézetek olvashatóak a hajnali officiumból, a hátterében megelevenednek a szövegben említett motívumok, növények, virágok, az egész földkerekség vizeivel és szárazföldjeivel.” Valami ilyesféle tartalmú közlés közrejátszhatott a kép ikonográfiájának alakulásában, a hátteret is beleértve. Ismétlem: stiláris okok és funkcionális szempontok miatt Fra Angelico nem festett volna a szentek mögé tájhátteret hajnali éggel, és kiváltképp nem végtelenbe nyúló tengerrel. Ráadásul a San Marco oltáron az Isten mindenek — így a vizek — feletti uralmára elegendő utalás lehetett volna a Jézus kezében tartott világtérkép jelzésszerű, de jól kivehető tengernyi vize. Van amit el lehetett mesélni, van amit nem. Az már a két festő saját, egymástól független invenciója, hogy a Teremtőt és az Isteni Bölcsességet dicsőítő képhez mindketten a Salvator Mundit ölében tartó Sedes Sa- pientiae Madonnatípust választották. A két művészetföldrajzi térség eltérő hagyományaiból fakadóan a 8. zsoltárban magasztalt földkerekség eltérően, de mindkétszer rendkívül eredetien fogalmazódik meg. A Rolin-Madonna hátterében húzódó táj a „világtáj” korai példája, szimbolikusan a világ egészét jelenti,26 akárcsak az a maga nemében páratlan, térkép rajzolatú hatalmas glóbus, amit Jézus a San Marco oltáron emel a magasba.27 (Természetesen a stiláris és a kompozicionális jellegű hasonlóságoknak végképp nincs közük a feltételezett eszmecserékhez.) VII. Felvetettem egy lehetőséget, amit valószínűsít a művészettörténeti tényállás (a két kép közötti ikonográfiái hasonlóságok), a művészettörténeti elemzés (a két kép közötti ikonológiai hasonlóságok), a történeti szituáció (IV. Jenő és környezetének közvetlen kapcsolata Rolinnel és a San Marco-körrel). További érvekkel sejtésemet nem tudom alátámasztani. Némiképp mentségemül szolgál, hogy nincs egyetlen cáfolata sem, márpedig „a történész számára a téves vagy naív magyarázatok kiküszöbölése éppoly fontos, mint a jobb, pontosabb tudományos elméletek tanulmányozása.”28 Nem hogy nem tévedés vagy naivitás, de véleményem szerint bizonyításra sem szoruló evidencia, hogy a XV. századi Firenzében a festők, a megrendelők, a hozzáértők, az érdeklődők eszmecserét folytattak egymással. A művészettörténész munkáját mindig is a szövegekre való hivatkozás legitimizálta. Nem lehetne néha fordítva járni az úton, és képektől jutni el szövegekig? A San Marco oltár hátterét nem magyarázza megnyugtató módon sem kizárólagosan a felidézett ima szövege, sem önmagában az a feltételezés, hogy valaki mesélt Fra Angeliconak a Rolin kancellár képéről. A kettőnek együtt azonban már elég nagy a valószínűsége. Jegyzetek 1 Firenze, Museo di San Marco, 220 x 227 cm., valószínűleg 1438-40 között. Pope-Hennessy, J.: Fra Angelico. 2. kiad. London, Phaidon, 1974, 24-26, 199-202; Spike, J. T.: Fra Angelico. 2. kiad. New York, Abeville Press, 1997,124. és cat. no. 71. Eddig nem figyeltek fel a háttér különlegességére; a vonatkozó megjegyzések a festmény elhibázott restaurálásával foglalkoznak — nem kételkedve abban, hogy itt mindig is tenger volt hajnali ég alatt. (Hood, W.: Fra Angelico at San Marco. New Haven, London, Yale University Press, 1993, 98; Nut- tall, P.: From Flanders to Florence. The Impact of Netherlandish Painting 1400-1500. New Haven, London, Yale University Press, 2004, 24, 267). 2 A nagyszámú példa közül kiemelendő Benozzo Gozzolinak az a festménye, amit 1461-ben kimondottan a San Marco oltár analógiájára (nel modo et forma) rendelt meg a firenzei Compagnia di Santa Maria della Purificazione e di San Zanobi; a tájháttér előtt itt is kőmellvéd húzódik. (London, National Gallery no.283, Davies, M.: National Gallery Catalogues. The Earlier Italian Schools. 2. kiad. London, 1961, 73-6.). 3 Orlandi, S.: Bea to Angelico: monográfia storica della vita e delle opere con un appendice di nuovi documenti inediti. Firenze, Olschi, 1964, 73; Miller, J. L: Medici Patronage and the Iconography of Fra Angelico’s San Marco Altarpiece. In: Studies in Iconography XI. évf. (1987) l. sz. 3-4; Hood, 1993. 107-9. Az előző jegyzetben említett Gozzoli képen Mária ruhaszegélyét egy másik, kompletóriumkor mondott imaszöveg szavai díszítik. 4 Orlandi, 1964. i.h.; Pope-Hennessy, 1974. 26; Miller, 1987. 4; Spike, 1996. 126; Hood, 1993. 108- 109. Az ima egész szövegét Id. Purtle, C. J.: The Marian Paintings of Jan van Eyck. Princeton, Princeton University Press, 1982,177-185. 5 Hood, 1993.108. 6 24(23) zsoltár, 1-2 (dr. Gál Ferenc ford.). 167
