Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Szőke Balázs Térgörbebordás boltozatok a 16. század elején. A somoijai református templom hajóboltozata A somoijai református templom a középkori Magyar- ország egyik jelentős művészeti emléke. A templomról legutóbb Prokopp Mária írt monográfiát.1 Ebben a templom kéthajós, középpilléres terének térgörbe- borda-elemekkel épített boltozata kiemelt figyelmet kapott, amelynek kapcsán a térgörbebordás boltozatépítés témaköre is felmerült. Ehhez kapcsolódva néhány, leginkább szerkezeti szempontú kiegészítést szeretnék tenni térgörbebordás boltozatok építésének kérdésében. A 16. század elejének egyik fontos újítása a térgörbebordás boltozatok összetettebb formáinak kialakítása volt. Az ötlet, hogy alaprajzi vetületben íves bordákat komponáljanak bordavázba már a 15. század közepétől kimutatható a bécsi Szent István-dóm hosszházboltozatán.2 Az ölet egyik egyszerű, de annál látványosabb kifejtése a pozsonyi Szent Márton-dóm hosszházboltozatán látható, ahol a bécsi boltozatokhoz hasonló megoldással a boltozat fiókrészének tetejénél a falbordákhoz és a hajókat elválasztó hevederek helyett használt bordákhoz lefuttatva használtak tér- görbeborda-elemeket. A pozsonyi hosszház egységes, három hajót átfogó boltozatrendszere a főhajóban egy egyszerű páros bordás keresztháló-boltozatból, a mellékhajókban pedig keresztboltozatokból áll.3 Ezeket a boltfiókok tetején, a főhajóban és a keresztboltozatok mezőinek záradékában gerincbordák gazdagítják, amelyeket térgörbebordás mezők szakítanak meg. Ezek a hajókat elválasztó, a hevedereket helyettesítő bordákat is elvágják, így a három hajó boltozata nemcsak hosszirányban, hanem keresztben is egységes. A pozsonyi boltozat esetében a térgörbeelemes bordák nélkül is működőképes lenne a boltozat, de az itt használt megoldás optikailag jelentősen hozzájárul a tér egységéhez. A Pozsonyhoz hasonló boltozat, pontosabban a dóm mellékhajó-boltozatának kéthajós térre alkalmazása látható a somoijai református templom terében, amely még a pozsonyi hosszház boltozatnál is következetesebb és egységesebb képet mutat.4 Itt csak keresztboltozatok közé került térgörbebordás elem, és így elmaradt az a kissé következetlen megoldás, ami Pozsonynál a főhajó boltfiókjai esetében szükségest A pozsonyi és somorjai boltozatok egyszerű páros bordás keresztháló- és keresztboltozatok, amelyek alapvető rendszerén a térgörbeborda-elemek nem változtatnak. Közös jellemzőjük, amely a bécsi építkezéseknek is sajátossága, hogy a térgörbeborda-elemeket a boltfiókok záradékába komponálták, a boltozat gerinchez közeli részén nem használták ezt a megoldást. Ettől eltérő megoldások főleg a 16. századi boltozatokon láthatóak. Itt elterjedt háló- és csillagboltozat - típusok bizonyos részeit komponálják át térgörbebordákkal. A térgörbebordákat kezdetekben a záradékban használták. A záradékban a bordák függőleges irányú hajlása még enyhe, így a két görbület, a függőleges irányú, a boltozat alapvető jellegéből adódó és a vízszintes, az alaprajzi vetületben görbülő ív eredőjét köny- nyebben követhették. Az ilyen boltozattípusok legegyszerűbb példája a soproni Szent János-kápolna boltozata.6 Itt az egyszerű sorolt rombuszháló záradéki bordáinak mintegy fele hosszát hajlították meg, ezáltal elérve a jellegzetes „tulipánszirom” formájú mezők létrejöttét. (A 45°-ban álló, záradékból induló borda helyett a zárókőből induló, rövidebb, a gerinccel párhuzamos bordaszakasz, utána térgörbeborda-elem, amely a boltvállba, a hosszfalakkal 90°-ot bezáró bordában folytatódik a vállig. Hasonló megoldások láthatóak az andocsi templom szentélyboltozatán, a Selmecbányái Havas Boldogasszony-templom szentélyboltozatán, a siklósi várkápolna boltozatán. Csillagboltozatokon az aranyosmórici templom toronyalj- boltozatán és a nagyszebeni evangélikus templomban az előcsarnok emeletén.7 A Selmecbányái Havas Boldogasszony-templom szentélyboltozta egyszerű 9O°/90°-os bordahálóra szerkesztett térgörbebordás záradékrészből és ahhoz, a hosszfalakhoz képest 30°-os állású, a boltozat sémájához képest tört vonalban kapcsolódó, egyenes alaprajzi vetületű, a boltfiókokat határoló bordák csatlakoznak. Tehát a boltozati rendszer alapja egy bővített, törtvonalú, páros bordás keresztháló-boltozat. Ilyen boltozatok például Monyorókerék és Bázna templomaiban láthatók, de nem megtört vonalú boltfiókokkal. A siklósi várkápolna boltozatának alapvető rendszere megegyezik a szászbudai, lessesi, prázsmári, stb. templomokban látható boltozatokéval. Ezektől annyiban különbözik, hogy az adottságoknak megfelelően nem 6o°/i20°-os hálón, hanem annál szűkebb, 45°/i35° körüli hálóra szerkesztették át az alaprajzi vetületet. Az alapul szolgáló boltozattípus az egyik leg- elteijedtebb sorolt rombuszháló-boltozat egyik változata. A Selmecbányái Szent Katalin-templomban és az ótordai református templom szentélyében látható boltozatok a másik, valamint a rozsnyói székesegyház hajóboltozata a harmadik változat az említetteken kívül.8 A fiókokhoz kapcsolódó boltmező Siklós esetében az első csoportéval megegyező. Siklóson a térgörbeborda-elemek kizárólag a záradékhoz kapcsolódó bordákon jelentkeznek. Az előbbi kitérőben említett rozsnyói hajóboltozat említését az indokolja, hogy ugyanilyen rendszerű boltozaton látható a Siklóson még kevésbé kiforrottan jelentkező térgörbebordás boltozás kiérlelt formája, a mosti (Bribe) templom hajóbolto- zatánál.9 Itt a teljes középső, hat rombuszmezőből álló, csillag alakú részen, a zárókőtől számított második csomópontig egységesen „hatszirmú virág” alakzatot formálnak a térgörbeborda-elemek. A selmec159
