Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária yo. születésnapjára 2. kép. Szepesváraljai mester: Jesse fája. Pozsony, Nemzeti Galéria. 133 x 142 cm. 1490 körül hetősen kis területre koncentrálódnak Fries és Alsó- kubin közé, illetve Kassán és Hizsnyón maradtak fenn hasonló mustrájú alkotások. A mustra analógiák közül stiláris szempontból a do- mokosi táblához — úgy tűnik — legközelebb a szepesváraljai oltár áll (2. kép).12 Ennek csupán szárnyképei maradtak fenn, négy a Szlovák Nemzeti Galériában, négy pedig a szepeshelyi plébániatemplomban látható. A csíkihez hasonló aranymustra Az angyal megjelenik Annának és Joachimnak, Joachim áldozata, Jesse fája és a Találkozás az Aranykapunál jeleneten látható, a többi ábrázoláson mustra nélküli az egységes arany háttér. Majdnem minden jeleneten alkalmaz a festő építészeti elemeket. Egyetlen kivétel a Jesse fája jelenet, ahol a kép előterében kanyargó gyökerek mögött helyezkednek el az alakok. A hátteret az arany brokátmustra jelenti, minden építészeti elem, vagy belső térre utaló részlet nélkül. A mustra hasonlóságán kívül további párhuzamok is vonhatóak a két alkotás között. A térhasználat hasonló megoldást mutat, a szereplők mindkét jeleneten szorosan egymás mögött helyezkednek el, egy a valóságosnál szűkebb térben. Az alakok ruházatának megoldása, az anyagok használatának jellege is hasonlít. A dúsan redőzött drapériák mögött érzékelhető valamennyire a test, de elsősorban a lendületes redők dominálnak. A fejformák, a domború homlokmegoldások hasonlóak a csíki és a pozsonyi táblák alakjainál. Eltérőek viszont az apró részletek, az arcok jellegzetességét éppen ezek az eltérő megoldások adják. A szemhéj, az orrformák és az ajkak formája más karaktert biztosít a figuráknak. A koronatípusok is szoros kapcsolatot mutatnak a csíki és pozsonyi táblákon, elsősorban a Jesse fája jeleneten látható alakok koronáival. A Koronázás tiarájának díszei hasonlóak a szepességi Mária és az ő jobbján álló ősz hajú és szakállú férfi koronájának díszeihez, hasonlóan öt karéjból állnak és ugyanúgy ívesednek, a két alsó karéj lefele, míg a két felső felfele kanyarodik. A Szentlélek zárt koronájának díszei is hasonlóak a szepességi tábla bal szélén álló vörös ruhás, fehér öves, illetve a mögötte álló, a képbe csupán betekintő alakéhoz. Utóbbi kettő csupán nyitott koronát visel, míg a Szentlélek zártat, de az alsó része nagyon hasonló megoldású, a magasabban álló díszek között ugyanolyan kis csúcsok emelkednek ki a koronapántból. A Jesse fája jelenet többi alakja is kisebb eltérésekkel, de hasonló koronát visel. Ugyancsak ilyet láthatunk a Három királyok imádása jeleneten az egyik király fején. Bár a részletmegoldások sok hasonlóságot mutatnak, az alakokról általánosságban elmondható, hogy a pozsonyi táblák komoly figuráihoz képest a csíki tábla alakjait könnyed derű jellemzi, arckifejezésük lágyabb, szelídebb. A szepesváraljai oltár mesterének stílusának kiindulópontja Salzburg művészete, leginkább az id. Ru- eland Frueauf és a Grossgmaini mester körébe tartozó alkotások.^ Id. Rueland Frueauf első ismert műve egy nagyméretű oltár,*4 melyet Salzburg város számára készített 1490-91-ben. A salzburgi oltárszárnyak két oldalon négy jelentben ábrázolnak Krisztus és Mária életéből vett eseményeket. Az alakok egymáshoz való viszonya határozza meg és alakítja a jelenetek szűk terét, amit még a szobabelsők kockás padlója és a tájra nyitó ablak illetve ajtó sem ellensúlyoz. Elsősorban a Mária mennybevétele jeleneten érhető tetten, ahol kevés fű és felhők jelentik az egyetlen téralkotó elemet (3. kép). Lineáris képépítés jellemzi, de nagyon fontos szerep 3. kép. Id. Rueland Frueauf: Mária mennybevétele. Bécs, Belvedere. 1490 155
