Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára fuit sertum cum pharetra sagittis plena, in medio serti una apparnit sagitta evibrata. Calix iste anno 1775. a Comite Carolo Limburg-Styrum, eotum Domino terrestri conventui ejati (sic) dono status fuit, qui sacris usibus nonnisi, in festis Sabaoth applicatur”; Czobor Béla: A simontornyai Sz. Fe- rencziek kelyhe. In.: Egyházművészeti Lap (1881.) IL évf. 161-166. A kelyhen lévő szárgyűrűkön — melyek feltehetően újabbkori pótlások — felül „AHEMAR” (sic), alul „AANOöO” (sic) betűsorok láthatóak, amelyek felirata talán AVE MAR[ia] és ANNODO[mini] lett volna, az évszámot pedig a talpszár gyűrűjére írhatták. 36 Kálmán Peregrin szíves közlése. 37 Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, Ltsz. 77.2. Köszönöm Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úrnak és Kiss Tamás igazgató úrnak, hogy lehetővé tették számomra a kehely tanulmányozását és a fotóközlés engedélyezését. 38 Egyházmegyei Gyűjtemények, Pécs - Bazilika Kincstár és Gyűjtemény, ltsz. P.75.5. Köszönettel tartozom Mayer Mihály pécsi megyéspüspök úrnak a kutatási és fotóközlési engedélyért, Farkas Attila érseki tanácsos úrnak, Mons. Wolf Gyula vagyonkezelő úrnak és Kikindai Andrásnak hozzájárulásukért, segítségükért, hogy a kelyhet megvizsgálhattam. 39 Kreskay Antal: A győri egyházmegye műkincseiről. In.: Archeológiái Értesítő (1873) VII. k. 4.SZ. 61-65. 61. 40 A szűkített pólyával vágott címerpajzsban a felső mezőben L A betűk között heraldíkailag balra forduló egyszarvú, az alsóban hatágú csillag Köszönöm Lővei Pál segítségét, aki ezt a címert meghatározta és az 1500 körüli évekre datálta. 41 Köszönettel tartozom Werner Imre irodaigazgató úrnak szíves tájékoztatásáért. 42 Retzler Pálné Gál Éva: Adatok a pécsi székes- egyházi kincstár ötvöstárgyainak történetéhez In.: Tanulmányok Pécs történetéből. 2-3. (1996.) 245-254. 249. 43 A kehely talpának belső oldalán, egy külön kis táblácskán áll: „HAUSNER FRIGYES BUDAPEST VÁCZI UTCA 51.” Hausner Frigyesről igen kevés adat áll jelenleg a rendelkezésünkre, oltárkészítőként szerepel a Budapesti címjegyzékben, üzlete vagy műhelye az első világháború előtt működött néhány évig a Váci utcában. 44 Fritz, 1983. 47-, 5945 A liturgikus ötvösművek öntött figurális díszítményeinek német területen történő sokszorosításával kapcsolatban ld. Tebbe, Karin: Silberne Seri- enprodukte. Nürnberger Gujífiguren aus dér Zeit um 1500. In: Kammel, Frank Matthias: Spiegel dér Seligkeit, lm Zeichen des Christkinds. Privates Bild und Frömmigkeit im Spatmittelalter. Ergeb- nisse dér Ausstellung Spiegel dér Seligkeit, Nürnberg 2003, S. 99-103. Die Rolle dér Vervielfaltigung bei dér Anfer- tigung dér spátmittelalterlichen Kelche in Ungarn Obwohl dér gröfite Teil dér mittelalterlichen Gold- schmiedearbeiten in Ungarn nicht erhalten geblieben ist, bilden die innerhalb des zurzeit bekannten Materials die noch erhaltenen mittelalterlichen Kelche eine zahlenmáfiig bedeutende Gruppé. lm Zusammenhang mit dér Bestimmung dér Herkunft dieser Kelche sind die Forscher mit vielen Schwierigkeiten konfrontiert. Normalerweise kann man den Hersteller, den Zeit- punkt und den Őrt dér Herstellung eines Kelches auf Grund dér schriftlichen Quellén nicht bestimmen. Die Kelche kann man höchstens auf Grund eines Verglei- ches dér Motive und dér Ornamente miteinander in Verbindung bringen und zu Meisterkreisen binden. Die gröfite Sammlung von filigranverzierten mittelalterlichen Kelchen befindet sich in dér Schatzkammer dér Kirche St. Bartholomaus in Gyöngyös. Auf Grund ihres Stils und wegen ihrer Verzierung gehören zu diesem Meisterkreis die Kelche von Gyöngyöspata und von Ecseg (letztere befindet sich in Vác/Wait- zen). Die Verhàltnisse, die Aufteilungen und die Nodus der vorerwàhnten Kelche sind sehr ahnlich, einige winzige Elemente — wie z.B. die Fufiplatten, die Schaftringe, die Lilienkrànze und ein gegossenes Pflanzenomament — sind hinsichtlich des Motivs und der Gröfie ganz gleich. Laut der — heutzutage als grundlegend geltenden — Forschung von Angéla Héjjné Détári wissen wir, dass die Kelche in der Schatzkammer der St. Bartholo- máus-Kirche in Gyöngyös zwischen 1500-1510 in der gleichen Goldschmiedewerkstatt gemacht wurden. Sie bemerkte die an den Kelchen wiederkehrenden gleichen Motive und beruft sich in Zusammenhang mit diesen Motiven in ihrem Manuskript “Szériagyártás és műhelykérdés a középkori magyar ötvösségben” [„Die Serienanfertigung und die Frage nach den Werkstát- ten in der mittelalterlichen ungarischen Goldschmie- dekunst”]. Die Vervielfaltigung in der mittelalterlichen Gold- schmiedekunst beschránkte sich nicht auf die Anfer- tigung kleiner Details auf den Kelchen; ganze Kelche wurden nach gleichem Vorbild gemacht. Es gibt eine aufierordentliche Ahnlichkeit zwischen dem Kelch von Celldömölk (zurzeit im Evangelischen Landesmuseum in Budapest aufbewahrt) und dem Kelch der Franziskaner in Simontornya — den wir heute nur auf Grund von Photos und Beschreibungen kennen können — die sich nur durch die durchbro- chene Randverzierung und durch die Schaftringe von- einander unterscheiden. Die Ahnlichkeit zwischen einem Kelch in der Schatzkammer des Domes in Győr / Raah und dem mittelalterlichen Kelch des Domes in Pécs / Fünfkirchen ist viel greifbarer. Die Provenienz der Kelche ist leider un- bekannt. Die mittelalterlichen Teile der beiden Kelche sind 151
