Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára ugyanannak a műhelynek vagy mesternek az alkotásai. A budaújlaki kehely eredetét Gerevich László kutatásainak köszönhetően részben ismerjük. Feltehetően a középkorban is a budavári Nagyboldogasszony- templom felszereléséhez tartozhatott, amelynek kincstárából 1756-ban a budaújlaki templomnak kölcsönözték,29 ahonnan 1904-ben visszakerült.30 a második világháború alatt kikerült a budavári Mátyástemplom kincstárából és csak az 1960-as években került újra vissza sérült, hiányos állapotban, innen 1993- ban ellopták. Jelenlegi őrzési helye ismeretlen. 31 A Magyar Nemzeti Múzeumban lévő kelyhet Lőwy Fü- löptől vásárolták meg, távolabbi eredete ismeretlen.32 A középkori ötvösségben a sokszorosítás nem merült ki egyes nagyobb elemek készítésében: teljes kelyhek is készültek azonos minta szerint. Rendkívüli hasonlóságot fedezhetünk fel az Evangélikus Országos Múzeum gyűjteményében lévő celldömölki kehely33 és a simontornyai ferencesek egykori — sajnos csak leírásokból és archív felvételekről ismert — kelyhe34 között, amelyek esetében lényeges különbséget — amennyire a simontornyai kehelyről megjelent publikációk alapján megállapítható — csak az áttört talpsáv és a szárgyűrűk esetében találunk, minden egyéb megegyezik. Az egykor a simontornyai ferenceseknél őrzött filig- rános kelyhet a 19. század végi ismertetések szerint 1764-ben a simontornyai szőlők között találták a pa- ténájával együtt és 1775-ben Kari von Limburg- Styrium gróf ajándékozta az egyháznak.35 A kehely a második világháborút követően eltűnt, jelenlegi őrzési helye ismeretlen.36 1. kép. Kehely, Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, Itsz.: 77.2.1500 körül. M.: 20,6 cm, Tá.: 13 cm, aranyozott ezüst. A szerző felvétele A celldömölki kehely provenienciája ugyancsak ismeretlen, de eredetének tisztázásában segíthetne a talpban lévő AK vagy AR ötvösjegy, ha a mesteijegy- hez mesternevet is tudnánk társítani, azonban ez a jegy a kutatás jelenlegi állása szerint még feloldatlan. Kézzelfoghatóbb a hasonlóság a győri székesegyházi kincstár egyik középkori kelyhe (1. kép)37 és a pécsi székesegyház középkori eredetű kelyhe (2. kép)38 között, amelyek provenienciája még szintén feltáratlan. Zalka János győri püspök (1867-1901) a 19. század utolsó harmadában az egyházmegye területén lévő települések templomaiból összegyűjtötte, és a székhelyére szállíttatta a műkincseket, majd tisztíttatta, javíttatta azokat.39 Ekkor kerülhetett az említett kehely a győri kincstárba. A kehely középkori történetére a talpát díszítő egyik öntött levéldísz helyén lévő, jelenleg azonosítatlan címer világíthatna rá, amely utólagos rátét lehet.40 A pécsi kehely eredetéről sincsenek biztos adataink. Werner Imre nagyprépost, Kárász egykori plébánosa szíves közlése alapján ismeijük a hagyományt, mely szerint ezt a kelyhet a 19. század elején a Pécshez közeli Márévár és Kárász közötti erdőben, egy kivágott tölgyfa gyökerei között találták.4i Feltehetően a mohácsi csata után áshatták el, de arról nincs tudomásunk, hogy honnan, melyik templomból került oda. A tölgyfa gyökerei közül a kehely feltehetően sérülten került elő, de a díszítőmotívumok felismerhetőek maradtak, ezeket próbálhatta az ötvös utánozni a 19. század eleji javítás-átalakítás során. Az aránytalanul nagy talpperem, a talp áttört sávjának imitációja, a talpról 2. kép. Kehely, Egyházmegyei Gyűjtemények, Pécs - Bazilika Kincstár és Gyűjtemény, Itsz. P.75.5.1500 körül. M.: 24 cm, Tá.: 14,5 cm, aranyozott ezüst. A szerző felvétele 14 7
