Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omnis creatura significans freskónak is meglehetősen jó párhuzama. Abal oldali férfiak itt hasonlítanak a legjobban egymásra, mind beállításukat (és a gyerek hiányát), mind öltözetüket, kialakításukat tekintve. A hosszú ősz szakállú, fedetlen fejű, nimbuszos, kezét térdén pihentető Joachim jobbján helyezkedik el a körszakállas, kendővel borított fejű társa, aki felé fordul. A kép jobb oldalán is találhatunk hasonlóságokat. Bár Andrea di Bartolo kompozíciója gazdagabb, mivel itt az átlósan elhelyezett ágyából kihajoló Anna a kezét mossa, miközben az előtérben a földön ülő szolgáló tartja a lepelbe burkolt, meztelen karú kis álló Máriát, mellette szintén a földön ülő szolgáló nyújtja felé a kezét. Keszthelyen a középső szolgáló helyett az ágyban felülő Anna fogja a szintén lehelbe takart, meztelen karú kis Máriát, de a bal oldali szolgáló a sienai képen ábrázolthoz hasonlóan nyújtja két kezét. Mivel az olasz táblán ez az alak a földön ül, a keszthelyi lány megemelt jobb lába is értelmet nyer: ő is ül vagy legalábbis a festő egy ülő alak módjára alakította ezt a részletet (amelyet az itt záródó ablak különben is megcsonkít). Mindez minkét képen keresztboltozatos térben játszódik, amelytől hasonló pillér választja le Joachimot és társát. Ha tehát nem is feltételezhetünk közvetlen kapcsolatot az 1400 tájára datált washingtoni predella és a valamivel korábbi (1397 elé tett) keszthelyi freskó közt, közös előképük a XIV. századi sienai festészetben keresendő. Amit változtatott a keszthelyi mester, annak párhuzamait ellenben inkább az északi festészetben találjuk meg — ami szépen rímel Prokopp Mária azon felvetésére, hogy e kép mestere stílusában az észak-itáliai hagyományokat cseh hatásokkal vegyítette.46 Érdemes még egy ideig Andrea di Bartolo washingtoni predellaképeinél időznünk. Egy másik tábla Mária templombamenetelét ábrázolja.47 Ennek kompozíciója Taddeo Gaddi híres freskóját követi, mely a firenzei Santa Croce Baroncelli-kápolnájába készült 1328-30 táján. A predellakép, már csak kisebb méreténél fogva is, leegyszerűsítettebben ragadja meg a témát, de az átlósan elhelyezett lépcsőn lépkedő, hátranéző Mária, a felé forduló szülők és az őt váró főpap alakja messzemenőkig hasonló. Rokon a két képben a jobb oldalon elhelyezett nagyobb, szakállas férfialakok és a templomból kitekintő kisebb leányfigurák gondolata. A sienai festményen megfigyelhető, hogy a lányok közül az egyik összefonja mellén a kezét. Keszthelyen a megfelelő jelenet alapbeállítása hasonló, bár itt Mária nem néz hátra, és az őt fogadó papok is ketten vannak. A kép jobb oldalán itt is zsidó férfiak beszélgetnek, a templomból lányok néznek ki, akik közül az egyik itt is összefonja a karját.48 igaz, a centrális épület, a képsíkkal párhuzamos lépcsők és a két pap szerepeltetése inkább olyan sienai példaképek felé mutat, mint Paolo di Giovanni Fei 1400 körüli washingtoni triptychonja, mely vélhetőleg hívebben követi a Lorenzetti-fivérek elveszett falképét.49 A két kép rokonsága tehát valamivel lazább a Mária születésénél tapasztaltnál, de egyes részletek talán ebben az esetben is közös előképre utalhatnak. Ha elfogadjuk a fentebb javasolt ikonográfiái megfejtést, akkor helyreáll a keszthelyi falképsorozat időrendje: Mária születése és templombamenetele zökkenőmentesen követi egymást. Ennek megfelelően a további kutatásnak fontolóra kell vennie, hogy a többi mező fennmaradt részletei mely ideillő jelenetek kompozícióival egyeztethetők össze.50 Jelen vizsgálatunkat azzal zárjuk, hogy megerősítjük Prokopp Mária megállapítását a ferencesek Keszthelyen is érvényesülő Mária-tiszteletéről — hiszen mi is díszíthetné méltóbban a Boldogságos Szűznek szentelt templomai legelőkelőbb, keleti falát, mint a titulus szent születésének jelenete? Jegyzetek 1 Prokopp Mária: A keszthelyi plébániatemplom gótikusfalképei. In: Építés-Építészettudomány, XII. évf. (1980) 367-385.: 367. Az írás az akkor 70 éves Dercsényi Dezsőt köszöntötte — illőnek tartjuk, hogy Prokopp Mária ünnepléséhez e témához kapcsolódó írással csatlakozzunk. 2 Prokopp Mária: Keszthely és Siklós újonnan feltárt gótikus falképei. In: Ars Hungarica XXIII. évf. (1995) 155-167-: 1553 Méltóságait ld. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 II. Budapest, 1996. 1394 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest, 1984. 36-38. 5 Engel Pál: A Lackfiak. In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437.1. Tanulmányok. Szerk. Beke László - Marosi Ernő - Wehli Tünde. Budapest, 1987. 427-430.: 427. 6 Karácsonyi János: Szent Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig, I. Budapest, 1923. 186. 7 Engel Pál - Lővei Pál - Varga Lívia: Zsigmondkori bárói síremlékeinkről. In: Ars Hungarica XI. évf. (1983) 21-48.: 25-26. 8 Tóth Sándor: Keszthely, egykori ferences templom. In: Sigismundus rex et imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387- 1437. Szerk. Takács Imre. Mainz, 2006. 419-421. 9 Jékely Zsombor: Keszthely, egykori ferences templom. In: Sigismundus rex et imperator 2006.420- 421. 10 Rády Ferenc: A keszthelyi ferences templom falfestményeinek restaurálásáról — évtizedek távlatában. In: Magyar Műemlékvédelem XIV. évf. (2007) 63-72.: 63. 11 Rády 2007 és Rády Ferenc: A keszthelyi falképek helyreállítási munkálatairól. In: Művészet XIX. évf. (1978) 4. sz. 29. Itt jegyezzük meg, hogy az OMF (ma KÖH) Tervtárából a restaurátori dokumentáció sokáig hiányzott, amit csak a legújabban az ÁMRK-tól átvett dokumentáció pótol. A dokumentáció (ÁMRK A/146, no. 141, készítette Rády Ferenc, 1984) gazdag fotóanyagot tartalmaz, de a leírás szerint mellékelt rajz lappang. További érté126
