Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omriis creatura significans kor bontották el az olvasztókemencét is, és törmelékét is az öntőgödörbe szórták. Konrád mestert és két testvérét — akikről egy 1397- es oklevél szintén mint harangöntő mesterekről emlékezik megs — I. Lajostól 1357-ben elnyert kiváltságaik birtokában a szepességi Igló (Neudorf, ma Spisská Nová Vés) 1358-ban királyi bányavárosi kiváltságokat elnyert, rézbányáiról nevezetes városában telepedtek meg és alapítottak harangöntő műhelyt. 1369-ben Konrád már Igló tekintélyes polgára: városi esküdt volt, aki ekkor adományt tett a város plébániatemploma számára. Ebből az alkalomból készült az az oklevél, amelynek egy részletét hibásan olvasva a kutatás, Konrád mester családnevét tévesen Gaal-nak vélte.6 Valójában ebben a korban a magyarországi városokban még nem teijedt el a családnevek használata, ez csak a XV. században vált jellemzővé. Konrád mester leszármazottait akkor már a források, szakmájukra utalva, Glockengiesser (Harangöntő) néven említik.7 Az egyiküket, Mátyást — először 1427-ben — latin szövegkörnyezetben is ezzel a német szóval illették,8 ami arra vall, hogy ekkor már e nevet családnévként használhatták. Szintén ebben a korban (1426) jelenik meg a műhely első keltezett és szignált öntvénye, egy sze- peshelyi harang, az iglói Glockengisser János műve.9 Az okleveles és feliratos forrásokból a családnak legalább négy generációját és kilenc, vagy tíz tagját ismerjük. A műhely utolsó ismert, a XVI. század második évtizedéig működő vezetőjét néha Wágner Jánosként is említették. A műhely tagjai által szignált harangokon és bronz keresztelőmedencéken használt díszek megtalálhatóak más, szignálatlan műveken is, igazolva ezeknek is az iglói műhelyből való származását. A műhely tevékenységének 150 éve alatt formakincsük legalább kétszer jelentősen felfrissült: egyszer az 1420-as évek második felében, majd Mátyás király korában. Mindig megmaradt azonban néhány régi motívum, amelyet tovább használtak. Az iglói műhely ilyen módon összeállítható díszítő formakincsében több emléken is (a podolini, gölnicbányai, sze- pesbélai, strázsai és iglói keresztelőmedencéken) megtalálhatóak a visegrádi nagyharangon használt, a visegrádival azonos negatívból származó díszítő motívumok, igazolva a visegrádi harang és az iglói műhely összefüggését. Más kapcsolat is kimutatható az iglói öntvények és Visegrád között. A visegrádi Rév u. 4- ben, Kováts István 2006-os ásatása során egy Anjoukon ötvösműhely került feltárásra, ahol egy, Máté evangélista jelképét, az angyalt ábrázoló, préselt bronzveret is előkerült.10 Ugyanennek a veretnek a préselő mintájából előállított díszítőelem az iglói harangöntő műhely egyik legkedveltebb díszítőmotívumává vált: a műhely 12 különböző művén megtalálható. A visegrádi nagy harang megöntésének közelgő 650. évfordulójára való tekintettel már 2006-ban újra kezdtük a visegrádi öntőhely leletanyagának az évtizedekkel ezelőtt félbemaradt restaurátori munkáját. Az öntőforma és az olvasztókemence töredékeinek szétválogatását, konzerválását majd az egyes részletek és díszítések rekonstrukcióját Grósz Zsuzsanna restaurátor végezte el. Az OMM Öntödei Múzeum által, 2007. június 7-9- én Budapesten megrendezett 6. harangtörténeti an- kéton három poszteren bemutattuk a 650 éves visegrádi nagy harang öntőhelyét rekonstrukcióját és az iglói műhely másfél évszázados működését. Még ennek az évnek az őszén a Kassai Kerületi Műemléki Hivatallal történt előzetes megállapodás alapján egyhetes tanulmányutat tettünk a Szepességben. A középkori iglói harangöntő műhelyhez kapcsolható harangok és keresztelőmedencék összegyűjtését célzó tanulmányutat a hivatal munkatársa Juraj Gembicky szervezte, aki az általunk kezdeményezett kutatási programba szlovák részről bekapcsolódott. Végső célunk az, hogy a KÖH, a MNM Mátyás Király Múzeum és a Kassai Kerületi Műemléki Hivatal által a közeljövőben megkötendő együttműködési megállapodás keretében, a visegrádi öntőhely és harang elméleti rekonstrukciójának elkészítése mellett, az iglói harangöntő műhely tárgyi és írott emlékeinek újbóli, korszerű feldolgozását is elvégezzük. Közös kutatómunkák eredményeit egy autentikus helyen, a harangöntőműhely egykori helyének tő- szomszédságában, a visegrádi Salamon-torony második szintjén megrendezendő kiállításon szeretnénk bemutatni. A munkát végző kutatócsoport: Szőke Mátyás régész, Búzás Gergely művészettörténész, Grósz Zsuzsanna restaurátor, Juraj Gembicky és Iván László történészek a közös kutatásaik eredményeinek publikálását önálló kötetben tervezi. E kötet tartalmazná a visegrádi harangöntő műhely feltárásáról szóló régészeti beszámolót, az ott öntött nagy harang, az öntőforma és az olvasztókemence elméleti rekonstrukcióját, a Konrád mesterhez és utódaihoz kapcsolható írott források és oklevelek teljes körű kritikai szövegközlését, továbbá az e műhely köréhez tartozó harangok és keresztelőmedencék és e műhely emlékeiről ismert díszítőmotívumok katalógusát is. A kötetet három nyelven: magyarul, szlovákul és németül szeretnénk megjelentetni. Jegyzetek 1 Szőke Mátyás: Harang öntőformájának töredékei Visegrádról. In: Művészeti. Lajos király korában 1342-1382, katalógus. Szerk. Marosi Ernő - Tóth Melinda - Varga Lívia. Budapest, 1982. 317-318, 320-321. oldalak, 29-30. rajzok. 2 I. Lajos király kiváltságlevele. Visegrád, 1357. augusztus 1., átírta ugyanő Lőcse 1364 október 6. Eredetije Statni Okresny Archiv v Spisskej Nova Vsi (SOASNV) Igló v.lt. oki. 7. (DF 280773). Legutóbb: Iván László: A visegrádi vár története a kezdetektől 1685-ig. Visegrád, 2004. 52. jegyzet. 3 Margerete Schilling: Glocken. Dresden, 1988.324. o. 119-120. kép 4 Búzás Gergely - Szőke Mátyás: A visegrádi vár és királyi palota a 14-15. században. In: Várak a 114
