Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Szőke Mátyás - Búzás Gergely - Grósz Zsuzsanna Konrád mester visegrádi nagy harangja és a középkori iglói harangöntő műhelye Lajos király 1357-ben a visegrádi nagy harang öntéséért és felszereléséért különleges kiváltságokban részesítette Konrád harangöntőt és testvéreit, Hanust és Ni- celt. 1968-69-ben Szőke Mátyás a visegrádi alsóvár udvarán megtalálta Konrád mester 1357-es harangöntő műhelyét, benne a harang öntőformájának töredékeivel. E töredékek restaurálása és a feltárt öntőgödör lehetővé tették a visegrádi nagy harang elméleti rekonstrukcióját. A harang valóban hatalmas méretű volt: átmérője 280 cm, magassága nagyjából 3 m, súlya csaknem 13 tonna lehetett. Ez a legnagyobb méretű, ismert középkori harang Európában. Az öntőforma-töredékek között előkerült a harang-korona néhány díszített fültöredéke is. Ezek mintái teszik lehetővé a harang mesterének biztos azonosítását, ugyanis ezek a díszek megtalálhatóak a később Iglón megtelepedő Konrád mester és leszármazottai által öntött sze- pességi keresztelőmedencéken is. A visegrádi harangöntő műhely nemcsak mint régészeti lelet és ipar- történeti emlék különleges, de a középkori magyarországi művészetnek is kiemelkedő jelentőségű emléke, hiszen egy olyan másfél évszázadon keresztül működő bronzöntő műhely életébe nyújt betekintést, amely kiemelkedő kvalitású iparművészeti alkotásokat hozott létre. A visegrádi alsóvár belső udvarán 1968-69-ben végzett ásatások során egy középkori harangöntő-gödör maradványai kerültek elő.1 A területen lévő törökkori gödrök és az e korból származó épület feltárása után, az épület nyugati fele alatti területen, a padlószint átvágása után — a 15. századi rétegek itt hiányoztak — egy 5 m átmérőjű, nagyjából kör alakú gödör körvonala bontakozott ki. A gödröt két egymásba ásott törökkori gödör vágta át, illetve a betöltésébe több hasonló korú cölöplyukat ástak be. Az elbontott ház padlóját alkotó 0,2 m vastag sárga agyagréteg alatti 1—1,10 m vastag, köves, szürkés-sárga, illetve barnás agyagból álló betöltés húzódott, a gödröt kitöltő rétegekből bronz salakdarabok, olvasztókemence omladéka és öntőforma töredékek kerültek elő a feltárás folyamán. A gödör alján 0,4 m vastag, ledöngölt barna agyagréteg feküdt, amelynek felületén helyenként igen finom szemű, vékony kavicsréteget, illetve faszén morzsákat lehetett megfigyelni. Ez a barna agyagréteg, az északi oldaltól eltekintve, a sárga agyag altalajba (lösz) függőleges oldalakkal beásott gödör további részein oly módon folytatódott, hogy azzal az oldalakat ré- zsűsre képezték ki. Ebbe a barna agyagrétegbe ágyazódott be 4 db, egyenként 4,6 m hosszú, 0,26 m széles és 0,2-0,24 m vastag gerendának a helye. A gerendákat párosával derékszögben egymásra fektették. A párhuzamos gerendapárok belső oldalainak egymástól mért távolsága 1,15 m volt. A metszéspontoktól mért végek hosszai is egyenlőek, 1,5 m, voltak. A gerendapárok végei közt fele távolságban, 0,5-0,8 m között változó hosszúságú, illetve 0,06-0,08 m átmérőjű, a gerendák felületéről induló, a gödör rézsűs oldalába vízszintesen beütött karók helyeit találtuk meg. A gerendarács D-i és Ny-i szélein, a gerendák felületén, szögekkel átütött vaspántok kerültek elő. A gödör északi oldalához 3,5 m hosszú és 3 m széles, lejtős aljú, valószínűleg lejáróként használt mélyedés csatlakozott. A gödörtől északkeletre feltárt 14. századi, Károly Róbert pénzzel keltezett kőháztól induló, annak sarkát már átvágó és a gödör alján lévő gerendákkal azonos szintre érkező lejárót sárgás-barna agyag, illetve öntőforma-töredékek töltötték be. A lejáró és a gödör széleiben kibontott cölöplyukak közül néhány a feltárás folyamán az előbbiekkel azonos időben keletkezettnek volt meghatározható. A feltárás befejezésekor a kibontott gödör és a hozzá csatlakozó lejáró betöltéséből előkerült bronzsalak-, kemence- és öntőforma töredékek alapján eldönthető volt, hogy egy középkori öntőhelynek az öntőgödrét találtuk meg. Az öntőgödör nagysága, az öntőforma töredékek meny- nyisége és azok többségének íves, sima felülete, az egykor öntött tárgy mivoltára is választ adott. Az előbbiekből ugyanis csak harang öntésére gondolhattunk. Az öntőforma-töredékek, mert vannak köztük a díszítő motívumok negatívját is megőrző darabok, az A XIV SZ-. HARAUGONTÖHEí.Y 1. kép. A visegrádi harangöntő gödör ásatási rajzai. Szőke Mátyás felmérése 111
