Mucsi András: Kolozsvári Tamás kálvária oltára (1978)
ömlő vér megváltja az emberiséget az első emberpár eredendő bűnétől. Jobb oldalon, lovas katonái élén a római századost látjuk, aki a Krisztus kereszthalálakor történő csodák hatására megtér, és hitet tesz Krisztus istensége mellett. „Ez valóban isten fia volt” - olvashatjuk a mondatszalag minuszkulás szövegét. Ebben az időben már gyakran előfordul, hogy portrészerűen ábrázolt uralkodók világi személyek, bibliai alakok, szentek szerepében jelennek meg a táblaképeken. Tamás mester képén a római százados szerepében - aranyhímzésű bíborruhában, sodronyingben és páncélban, turbánszerű díszes fö- veggel, vastag övére erősített karddal - méltán feltételezhetjük Zsig- mond király rangrejtett portréját. A díszes öltözetű százados finoman részletező, egyéni vonásokat is hangsúlyozó ábrázolásában Genthon István Luxemburgi Zsigmond, az akkori magyar király (és németrómai császár) egykorú portréját ismerte fel a bécsi Kunsthistorisches Museumban levő - újabban Pisanellónak tulajdonított - hiteles Zsigmond-mellkép alapján. A Kálvária-jelenet bal oldalán a fájdalmában lehanyatló Mária előtt Kolozsvári Tamás főpapi mecénásának ábrázolását látjuk, hermelin galléros fehér talárban, a szentek álló alakjai mellett eltörpülve. Az oltár megrendelője, a királyi kápolna főpapja, Petüs-fia Miklós kanonok a mondatszalag szövege szerint a kereszten függő, töviskoronás Krisztushoz imádkozik. A megrendelő arckifejezése hangsúlyozottan egyéni, valósággal portrészerű. Ez a magyar táblafestészet történetében az első modern értelemben vett arckép. A bal felső szárnykép, a képsorozat legrongáltabb állapotában fennmaradt darabja, Krisztust ábrázolja az Olajfák hegyén mélyen alvó három tanítványával. Bár a kép nagy része, például Krisztus feje is újabb kiegészítés, mégis sokat őrzött meg az éjszakai kertben lejátszódó jelenet Kolozsvári Tamás előadására jellemző, meseszerű, lírai hangulatából. Bal oldalon, mint a kövek, összebújva, mozdulatlanul, mélyen alszik a három tanítvány, Péter, János és Jakab. Mintha rendíthetetlen sziklatömbökkel a hegy oldalába volnának falazva. A szenvedéseire és elárultatására váró, halálfélelmében magára hagyott Krisztus térden állva imádkozik egy öblös gótikus aranykehely előtt: a tovatűnt angyal a Keserűség Poharát helyezte a sziklatetőre. A kőkerítés kanyargó vonalát követő mondatszalag latinul idézi Krisztus szavait: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár. .. ” A képen a természet az egyetlen tanúja Krisztus mérhetetlen
