Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Gadányi Jenő és Esztergom

Az 1959-es esztergomi kiállítás alkalmából már katalógus is készült, helyesebben: a korábbi kamara- kiállítások emlékére rendhagyó rotaprint kiadvány Gadányi 20 tusrajzával, a művész 1958-ban írt, rajzról szóló tanulmányával. A művész a szerény, de mindenesetre az első önálló Gadányi-kiadvány első példányait éppen a hatvanharmadik születésnapjára kapta meg.

A következő Gadányi kiállítás már Párizsban, de a művész halála (1960. február 29.) után nyílt meg 1961. november 30-án, a Groupe Saint-Luc galériában28, két svájci csoportkiállítást (Lugano, Genf) követően. A párizsi kiállítás létrehozásával, megszervezésével az akkor Franciaországban élő Bálint Endre nemcsak tiszteletét rótta le „Gadányi előtt, akinek etikája példamutató volt”, hímem szinte végakaratát is teljesítette, „mivel az alkotó egész életében vágyott rá, hogy Nyugaton is lássák, értékeljék műveit, s mert lelkében mindvégig nosztalgikus vágyat érzett Párizs iránt” - írja Bálint a katalógus szövegében. A francia nyelvű katalógus utolsó oldalán magyar nyelven Bálint Endre egyik legszebb, saját képi világára is jellemző versével tiszteleg - „Minden halott művész emlékezetére” - Gadányi géniusza előtt.

Dévényi Iván a Vigíliában búcsúzott Gadányi Jenőtől (In memóriám Gadányi, Vigília, 1960. 4. szám), a szakma 1961. március 3-án, egy Pogány Ö. Gábor vezette emlékesttel, Körner Éva Gadányi művészetét elemző előadásával adózott a festőnek. A Keresztény Múzeum

1964- ben rendezte meg Gadányi első esztergomi emlék- kiállítását. A kiállításokkal párhuzamosan indul és kap lendületet a Gadányiról szóló szakirodalom. Körper Éva a Műterem (1958), a. Művészettörténeti Értesítő (1960), a Magyar Építőművészet (1961), az Acta Históriáé Artium (1965), és a The New Hungarian Quarterly (1963) lapjain méltatja Gadányi művészettörténeti rangját.

1965- ben, a Corvina kiadásában megjelenik Rácz István munkája, az első kismonográfia Gadányi Jenőről, és a Magvetőnél Gadányi Jenőné: így történt című könyve Gadányi életéről. Dévényi Iván a Látóhatárban, 1967-ben közöl nagyobb tanulmányt Gadányi Jenőről.

Időközben Gadányi Jenőné - hálája kifejezéséül - elhunyt férje korábbi szándékának megfelelően a Gadányi-hagyaték (1800 db grafika, 120 db vászonra festett táblakép) múzeumi elhelyezését az 1970 óta egyházi kezelésben levő Keresztény Múzeumnak ajánlotta fel. Az adományozás többek között - az egyházi múzeum 1969-től 1973-ig tartó állami felújítása miatt elhúzódott.

92