Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Gadányi Jenő és Esztergom
Gadányi Jenő és Esztergom „Szívesen barátkozom vele, örülök alkotó erejének, kitartásra serkent szívóssága, és ébren tartja reményeimet az ő csüggedetlen bizakodása. ” 1955 július végén írta naplójába e sorokat Kassák Lajos, egy Gadányinál tett műteremlátogatás élményeinek hatása alatt.1 Gadányi Jenő a modern magyar festészet egyik legnagyobb lírikusa és teoretikusa az 1945-ben alapított Európai Iskola egyik legkarakterisztikusabb, egyszersmind - Egry, Czóbel, Márffy után - legidősebb tagja. 1946 - 1948 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. A fordulat éve után - váratlan nyugdíjazással - a diktatórikus művészetpolitika megfosztotta állásától. Az elveiben megalkuvást nem ismerő festő ettől kezdve műterme szerzetesi magányában alkotta legjelentősebb műveit. A háborúban lebombázott műterme helyett korábban Békásmegyeren kapott házat. Itt élt 1953-ig és itt festette a falusi környezet ihlette monumentális alakjait és kifogyhatatlan fantáziájának expresszív erejű tájképlátomásait. Szívós és makacs, intellektuális művésztípus, mint a Tragédia Plátója, aki a borsón is szépet álmodik. Gadányi Jenő ekkor vált etikai példaképpé számos művésztársa, így a hosszú hallgatásra ítélt és ugyancsak Békásmegyeren élő Kassák Lajos számára is. Gadányi az ötvenes évek derekán feleségével és Remenyik Zsigmond, olykor Berda József, de legtöbbször a Kassák házaspár társaságában többször járt és dolgozott Esztergomban. Ezek a látogatások legtöbbször a műpártolóként tevékenykedő esztergomi tanárbarátjuk, Dévényi Iván meghívásához kötődtek. Gadányi Jenő hét esztergomi kiállítása közül az első (múzeumon kívüli) kiállítást Dévényi Iván, Gadányi képeinek első esztergomi gyűjtője szervezte és rendezte az Esztergomi Békebizottság nevében, a Magyar-S.zovjet Társaság (Széche- nyi-tér 18-20) emeleti helyiségben, 1954 októberében. Gadányi levélben kérte fel Dévényi Ivánt a kiállítás megnyitására és a kiállítás előkészítésére (1954. szept. 25.). Szerényen csak „pár szavas” rövid megnyitót kér, egy meghívót és „biztonság kedvéért” 35 db keretet. Külön kéri: „Legyen feltüntetve, hogy a kiállítás díjtalan”. A kiállításon 29 Gadányi mű szerepelt (akvarellek, pasztell- és olajképek, ceruza-, kréta- és tusrajzok), továbbá néhány rézkarc is. A „katalógust” egy gépelt jegy80
