Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Képek és könyvek között. Dévényi Iván az esztergomi műgyűjtő

A gyűjtéssel egyidejűleg szorgalmasan publikál, leve­lezése rendkívül kiterjedt. Aktuális művészeti kérdések­kel gyakran felkeresi a külföldön élő mestereket is. Leve­lezése tudományos értékű művészeti adattárul szolgál. Gyűjteménye mellett, részben külföldi cserék, állandó levelezés révén gazdag művészeti kézikönyvtárt létesít. Számos elemző, új adatokat közlő cikke, tanulmánya, könyve, kritikája gazdagítja a magyar művészeti irodal­mat. Publikációs tevékenységében sok hasznos tanácsot kap esztergomi könyvtáros barátjától, a már régebben is tekintélyes műgyűjteménnyel és még tekintélyesebb ba­ráti körrel rendelkező Martsa Alajostól, aki Dévényi Ivánt többek között Ferenczy Bénivel ismerteti meg. Dévényi Iván lázas, önemésztő munkája közepette még megéri gyűjteményének első, önálló bemutatóit: 1971 augusztusában gyűjtésének számban és kvalitás­ban leggazdagabb részét, a Czóbel-gyűjteményt mutatta be az esztergomi Zodiakus Klub kiállítása, melyet maga az idős mester is megtekintett. A gyorsan fejlődő gyűjte­mény első, megközelítően teljes bemutatására a győri Múzeumi Képtárban 1977 nyarán, publikálására már csak Dévényi Iván halála után került sor: a Művészet 1978. áprilisi számában jelent meg Salamon Nándor részletes, leíró méltatása Dévényi Iván műgyűjteményé­ről. Dévényi Iván az intellektuális gyűjtők típusához tar­tozott, gyűjtőtevékenységét céltudatosság és szenvedé­lyesség jellemezte. Megnyerő, előzékeny modorát, tájé­kozottságát, minden szellemi erejét, aktivitását a mű­gyűjtés szolgálatába állította. Gyűjteménye, melyet 25 év fáradhatatlan munkájával hozott létre, reális, átfogó képet ad a XX. századi magyar képzőművészet legfonto­sabb törekvéseiről, stílusirányzatairól. Az új magyar piktúra remekeit magábafogloló muzeá­lis értékű gyűjtemény magántulajdonként is, nemcsak annak a városnak kiemelkedő szellemi értéke, mely a Keresztény Múzeum táblaképei révén a régi magyar fes­tészet egyik legfontosabb fóruma, hanem jelentősége ré­vén része a magyar közművelődésnek is. Köszönet illeti a hagyaték gondos megőrzőjét, Dévé­nyi Ivánnét, hogy a gyűjteményt - ezúttal múzeumi kiál­lítás formájában - Esztergom városa és a nagyközönség számára hozzáférhetővé, szellemi közkinccsé tette. Limes 1993. 3-4sz. 68

Next

/
Thumbnails
Contents