Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Képek és könyvek között. Dévényi Iván az esztergomi műgyűjtő

A gyűjtéssel egyidejűleg szorgalmasan publikál, levelezése rendkívül kiterjedt. Aktuális művészeti kérdésekkel gyakran felkeresi a külföldön élő mestereket is. Levelezése tudományos értékű művészeti adattárul szolgál. Gyűjteménye mellett, részben külföldi cserék, állandó levelezés révén gazdag művészeti kézikönyvtárt létesít. Számos elemző, új adatokat közlő cikke, tanulmánya, könyve, kritikája gazdagítja a magyar művészeti irodalmat.

Publikációs tevékenységében sok hasznos tanácsot kap esztergomi könyvtáros barátjától, a már régebben is tekintélyes műgyűjteménnyel és még tekintélyesebb baráti körrel rendelkező Martsa Alajostól, aki Dévényi Ivánt többek között Ferenczy Bénivel ismerteti meg.

Dévényi Iván lázas, önemésztő munkája közepette még megéri gyűjteményének első, önálló bemutatóit: 1971 augusztusában gyűjtésének számban és kvalitásban leggazdagabb részét, a Czóbel-gyűjteményt mutatta be az esztergomi Zodiakus Klub kiállítása, melyet maga az idős mester is megtekintett. A gyorsan fejlődő gyűjtemény első, megközelítően teljes bemutatására a győri Múzeumi Képtárban 1977 nyarán, publikálására már csak Dévényi Iván halála után került sor: a Művészet 1978. áprilisi számában jelent meg Salamon Nándor részletes, leíró méltatása Dévényi Iván műgyűjteményéről.

Dévényi Iván az intellektuális gyűjtők típusához tartozott, gyűjtőtevékenységét céltudatosság és szenvedélyesség jellemezte. Megnyerő, előzékeny modorát, tájékozottságát, minden szellemi erejét, aktivitását a műgyűjtés szolgálatába állította. Gyűjteménye, melyet 25 év fáradhatatlan munkájával hozott létre, reális, átfogó képet ad a XX. századi magyar képzőművészet legfontosabb törekvéseiről, stílusirányzatairól.

Az új magyar piktúra remekeit magábafogloló muzeális értékű gyűjtemény magántulajdonként is, nemcsak annak a városnak kiemelkedő szellemi értéke, mely a Keresztény Múzeum táblaképei révén a régi magyar festészet egyik legfontosabb fóruma, hanem jelentősége révén része a magyar közművelődésnek is.

Köszönet illeti a hagyaték gondos megőrzőjét, Dévényi Ivánnét, hogy a gyűjteményt - ezúttal múzeumi kiállítás formájában - Esztergom városa és a nagyközönség számára hozzáférhetővé, szellemi közkinccsé tette.

Limes 1993. 3-4sz.

68