Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)
MUCSI ANDRÁS AZ ESZTERGOMI KORTÁRSAKRÓL - Képek és könyvek között. Dévényi Iván az esztergomi műgyűjtő
KÉPEK ÉS KÖNYVEK KÖZÖTT Dévényi Iván, az esztergomi műgyűjtő DÉVÉNYI IVÁN (1929-1977) azok közé a műgyűjtők közé tartozott, akik számára a gyűjtés nemcsak szórakoztató és hasznos időtöltés, nemcsak divatos lelkesedés vagy anyagi javakat jelentő, növekvő értékű tárgyak gyarapítása, hanem elsősorban életcél, egyfajta önmegvalósítás volt. Ahogy egy festő életművében, műveinek összességében emberi magatartása, egyénisége, szellemi önarcképe tükröződik vissza, ugyanúgy, bontakozik ki az évek során gyűjtött kortársmesterek alkotásaiból a műgyűjtő, a humán értékeket esztétikai mérceként is alkalmazó Dévényi Iván saját, egyéni világa. A ceglédi származású, magyar-történelem szakos esztergomi tanár az 50-esévek elején, pályakezdésével csaknem egyidőben kezdett képek gyűjtésével foglalkozni, egy olyan - művészetre is mostoha - korban, melyre nem az emberi értékek keresése és felmutatása volt a jellemző. Tanárként az általa tanított tárgyak, elsősorban az irodalom megszerettetésére, az egyéni érdeklődés kifejlesztésére törekedett. Az óráin elemzett verseknek kitűnő interpretátora, hiteles tolmácsolójavolt. Képzőművészeti gyűjteményének szellemi értékeit sem csak a maga számára kamatoztatta. Gyűjteménye nemcsak barátai, hanem minden komoly érdeklődő előtt minden időben nyitva állt. Gyűjteményéről s a gyűjtemény egyes darabjairól, vagy a gyűjteményben képviselt egyes mesterekről tudományos értékű, elemző cikkeket írt, a képzőművészet újabb irányait népszerűsítő előadásokat tartott. A Dévényi-gyűjtemény legfontosabb darabjai gyakran szerepeltek állami kiállításokon, többek között a Műcsarnok, a Magyar Nemzeti Galéria, az esztergomi, a szegedi és a szentendrei múzeumok kiállításain, sőt a magyar művészet reprezentatív külföldi bemutatóin is. Dévényi Iván gyűjtési kedvének alakulását nemcsak egyéni adottságai, hanem ifjúkori élményei is elősegítették. Először édesapjának konzervatívabb jellegű ceglédi képgyűjteménye kelti fel érdeklődését a festészet iránt. 1951-ben, Esztergomba kerülésekor ismerkedik meg a város legjelentősebb magángyűjtőjével, dr. Völgyessy Ferenc főorvossal, aki érdeklődését az alföldi festők felé tereli. Völgyessy ekkor Fényes, Koszta, Rudnay, Tor66
