Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

Rózsa Gábor: Csibandi

zel-azzal, hol keleti szőnyegek eredetének vizsgálatával, hol meg valami mással ... Bandi néha elszólta magát mégis. Sose felejtem el, de valahogy így fejezte ki magát: „ Te még nem hiszed, és nem is kívánom neked, de nem kell csodálkozni azon, ha egy múzeumban még vernek is!”

Azóta már én is megsejtettem, és mostanában közelítek ahhoz a két fogalomhoz, amit először tőle hallottam. Nyilvánvaló, hogy egész életében rengeteg munkát tett félre, hiszen többet vállalt, mint amennyit be is tudott volna fejezni. Halmozta a „boldogabb időkre” félretolt dolgokat, melyek már-már fojtogatták. A „ganéra hányás” és a „latorfűtés” fogalmait is használta néha, de csak szóban. Én is csak a hirtelen vigasztaló válaszaimból emlékezek rájuk. (87/89.1.23. KJM. ikt.) Miháltz Pál halálával egy kicsit meghalt Bandi is, és Prunkl János is. Átmenetileg elmaradtak a közös videó riportok is. Egyedül maradtam Kacziányné Sultz Dóránál Budán, Kocsis Jenő iparművésznél Miskolcon, Besze László műgyűjtőnél Mátraszentimrén, és még ki tudja hány helyen. Bandi elígérkezett, de az adott pillanatban azután sosem ért rá. Pedig, hajói sejtem, már nem volt aktív, csakbejáro- gatott. Rohadt rosszul érezhette magát rabként, saját rezidánciájában.

„Ki itt bandzsít Nem nyugdíjas Nem is kegyenc;

Papírcsákós Csíkos fegyenc”

A hátoldalán:

„Szomorú szívembe’gyász Elhervadt a rózsaágy,

Se Prunkli már, se Miháltz Rózsa Gábor mire vársz?

Szép égszínkék bajuszával Előtted új festő: Pállya!

Körkép-festő, biztos siker,

Vágó Pállal volt ő iker.

Van itt Alföld, sok-sok néprajz,

Harminc festmény, s néhány szép rajz,

Aszódiak ezt ajánlják:

39