Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

Kaposi Endre: A peregrinus

sem tudok az újabb fejleményekről. Hozzák-e az öntödéből a szegedi Babits-reliefet, vagy lefényképezi Lencsés Tamás ? Elszállították-e már a 6 tárlót a Prímási palota Simor-könyvtárából ? (A tárlók a Balassa Múzeum tulajdonában, leltárában vannak!) Hol van a Jónás karton és készül-e az üvege, tartóállványa? Címezik-e a meghívókat, vagy már el is mentek ? Mikor kezdődhet a rendezés ? Remélem, nem sokáig leszek már dögrováson, de addig is kérlek, dobj be egy kis levélkét, hogy állnak az ügyek.

Csupán a kis Tamásra való tekintettel nem invitállak, hogy látogass meg személyesen. Jó lenne hallani az öreg Lajosról is. Szeretném tudni, elvitte-e tőle a Mikulás (a másik nagy öreg) azt, amit nekem hozott Szentesre ?

Káci ígérte, hogy a korrektúrára megküldi a távollevő, általam nem ismert Borsos-Babits- művek méretét. A szegedi relief mérete (zárójelben) még beférne a korrektúrába, a második bekezdés végére. (... Szeged számára készült. -után zárójelben, a franciába már nem fér be.)

Bandi, még egy kérés, ha nem terhellek nagyon. Holnap telefonálj be, ha tudsz a Képzőből a Kereszténybe, mi újság ? Úgy tudom, most költözik az irodánk és most érkeznek Leningrádból a magyar táblaképek. Ha tudod, Dr. Rajnernét keresd a nevemben.

Előre is sok köszönet, baráti üdvözlettel

Bandi

1971. XII. 10.

Privát levelezésünk főképpen verses formában történt, melynek hangnemét illusztrálandó idézem két rövid levelét a sok közül. Az elsőt a lakásom ajtajába csúsztatva találtam:

„Kedves Bandi! Erre jártam,

Késő nyári délutánban.

Kaktuszidat megcsodáltam,

Csengőidet kipróbáltam.

Es most csendben odébb állok,

S ha még holnap mindig élek,

Ismét szerencsét próbálok.

Üdv. M. Bandi. ”

A másik vers a szentendrei Czóbel Múzeum megnyitásakor, az általa rendezett kiállítás meghívóján, annak belső oldalára íródott:

32