Kaposi Endre (szerk.): Mucsi András emlékkönyv (2004)

Olajos István: Magasabb szférákban élt...

képek mind a négy sarka egyenletesen legyen megvilágítva, a középpontra merőlegesen történjen a fényképezés, hogy a festmények széle a fotó szélével párhuzamosan fusson és ne maradjon le semmi. Ugyanígy a szobroknál, ötvöstárgyaknál is. Minden részlet legyen világos és éles. Művészkedni, fény-árnyék hatásokra törekedni itt nem lehetett. Persze minden fekete-fehérben.

A Balassa Múzeum könyvtárának ekkoriban sok rangos, külföldi művészeti kiadvány érkezett, mint a L’oeil francia folyóirat, vagy a Scira művészettörténeti sorozat, csodálatos színes reprodukciókkal. Bandi mindig tervezte, hogy a Keresztény Múzeum katalógusát egyszer majd ilyen nyomdatechnikával fogjuk kiadni, ilyen ragyogó zöldekkel és kékekkel. Élete egyik főműve, a nagy katalógus, a kilencvenes évek elején meg is jelent a Corvina kiadásában, Bandi bánatára a képek nyomatai mind vörösre sikerültek. Mondta is, hogy messze vagyunk még attól, amit a Scira 30 évvel ezelőtt már tudott.

1964-ben régészek érkeztek, hogy a Vármúzeumban kutassanak. Nagy Emese, a Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának vezetője, Soproni Sándor, a neves limes-kutató és mások. A Várkertben, a fenyők alatt, konténerekben szállásolták el magukat. Egy délután Bandival meglátogattuk őket. Lakóhelyük előtt üldögélve beszélgettünk. A fővárosiak csodálják a fenyőlombok közül kivillanó hatalmas kupolát. Vajon fel lehet-e oda menni - kérdezték. Elkértem a kulcsokat Kőpataki János sekrestyéstől és nekivágtunk a hatszáz lépcsőnek. Felérkezve nyitom a rézajtót, hogy a deszkapallón körbejárva megcsodáljuk a panorámát. Bandi, ahogy kilép, ugyanazzal a lendülettel átveti magát a korláton, pár lépést tesz a grünspannos peremtetőn, elkapja a villámhárító melletti szerviz vaslétrát és egy pillanat alatt - azon lemászva - eltűnik a szemünk elől. Rémülten sikoltoztunk, kiabáltunk: gyere vissza, gyere vissza, de nem jött vissza. Megkövülve álltunk egy darabig tanácstalanul, majd abban bízva, hogy utánunk jön, elindultunk a körjárdán. Már a túlsó part felé nézelődtünk, mikor Bandi nevető arca váratlanul felbukkant a peremszegély mögül és ismét eltűnt. Mikor visszaértünk, már ott várt az ajtóban. Belépett és kizárt minket. Sokáig könyörögtünk, míg beengedett a kupolába. O a kupolaoszlopokat összefogó pár araszos kőpárkányon ment körbe, közben a csókafészkeket is megvizsgálva.

23